A jelen valot, a melyben meg láttyák mind azokot a kinokot, a melyeket a teremptö. és a teremptet állatok szenvedtetnek vélek. irgalmaság nélkül.
A jövendöt, a melyben meg láttyák, mind azokot az örökös nyomoruságokot, a melyek ezerni ezer esztendök és saeculumok után is. mindenkor tsak ujak lésznek. ugyan ez is értelme ezeknek a szoknak. mennyetek az örök tüzre.
Kitsoda az, aki nem irtoznék enyi nyomoruságoktol. semmit pedig azokhoz nem tésznek., mivel az Isten eszerént adgya elönkben apoklot, a szent irásokban. az ö beszéde meg tsalhatatlan. az égnek, és aföldnek könyeb el mulni, mint sem ezekben nem esni azoknak. kik avétekben élnek. és abban halnak meg, mind azon által, kitsoda gondolkodik arrol, és ki igyekezik azokot el kerülni.
III Nem tsak avétkes tselekedetért. mennek pokolban, mivel abban aveszedelemben lehet tsak az akaratért is esni. vedel a maga akaratot mondgya szent bernárd, és nem lesz többé pokol. még azért is eshetnek abban, a midön szán szándékal adgyák magokat a veszedelemre, vagy olyan hivatalra, a mely nem Isten választása. a melyet tsak emberi tekintetért vették fel. és a melyre tellyeségel nem alkalmatosok. a midön magunk köteleségink iránt, tudatlanságban maradunk. vagy ha azokot tudgyuk is, de el mulattyuk, a midön tsak a magunk erejében bizván. nem kérjük akegyelemnek segittségit. vagy ha kérjük is, tsak. kevesé, és nem ugy a mint kivántatnék.
Hogy ha az Istent nem szerettyük, se afelebaratunkot, hogy ha alamisnát nem adunk, vagy ha adunk is de nem anyit a menyi töllünk lehetne, mind e kárhoztató vétek, akristus az örökké valo tüzre iteli azt, aki néki eledelt nem adot, amidön éhezet. a szegények személyekben, de mitsoda méltób még az itéletre az olyan, aki avétekben hadgya el veszni alelkeket. a kiket tartoznék meg segiteni, vagy akiket meg segithetné az Isten rendelése szerént.
(III. Keresztényi Gondolatok: 468)