josef inkáb el hagyá apalásttyát, és rabságot szenvede, hogy sem vétket tselekedgyék, jóbb azemberek kezeiben esni, mondá susánna. tselekedet nélkül, mint sem vétkezni az ur szine elött, követnünk kell ezeket apéldákot.
Hogy avétket el lehessen kerülni, szükséges. 1. hogy magunknak ne higyünk, és el kerüllyük az alkalmatosságot, és a veszedelmet. mert aki a veszedelmet szereti, el vész abban, 2. meg kel tanulnunk szorgalmatoságal. az évangyéliumi igazságokot, és köteleséginket, mivel a tudatlanság, eredete számtalan sok vétkeknek., 3. meg kel magunkban sanyargatnunk. rosz hajlandoságinkot, és a földi dolgokhoz valo kivánságinkot, hasonlo képen az ideig valo nyomoruságoknak félelmét is, mivel szent ágoston szerént, arosz kivánság, és a félelem, okai minden vétkeknek, 4. szüntelen kel gondolkodni az utolso végröl, ahalálrol, az itéletröl, pokolrol, és aparadicsomrol, 5. szeresük az Istent mint atyánkot. féllyünk tölle mint urunktol, és biránktol. 6. menyünk szüntelen akristus eleiben, valamint az ina szakadt ember, az ágyában. mivel ö örökös orvosa lelkünknek, ö halált szenvedet hogy a büntöl meg szabadittson, és ígazaká tegyen. Istení igazságal, kut feje lévén igazságunknak, ö is menthet meg egyedül avétektöl, és szabadithat ki, ha abban esünk.
Kérjük az Istent hogy utáltassa meg velünk avétket, és hogy töredelmeségel szányuk bányuk, hogy ötet meg bantottuk. minden kár vallásunk felet, a kegyelemnek el vesztésit kel siratni, a mélynek ellensége avétek, és tsak egyedül annak el vesztésit lehet helyre hozni aköny hulatásal.
Inkáb kel engedelmeskednünk az Istennek mint sem az embereknek.
Tekinttsük meg magunkot mint holtakot a bünnek, és mint élöket az Istennek, akristus által.
Azok kik vétkeznek, meg feszittik ujontában a kristust szivekben.
Mitsoda gyümolcsötök volt azért akor abünben. a melyet most szégyenlitek, mert annak vége ahalál.
(III. Keresztényi Gondolatok: 481)