tselekedeti azok, hogy másokot tanittsunk, avétket vélek el hagyasuk. és ajó erkölcsre vezesük jó tanatsinkal, példáinkal, imádságinkal, és minden féle jó módokal.
A testi alamisna abbol áll, hogy a szegényeket táplállyuk. ruházuk, nékik szállást adgyunk, gyámolok legyünk, ha nyomorgattyák. meg segittsük, betegségekben gondgyokot visellyük, és mint hogy atest, alélekért alkottatot, a segittség a melyel ahoz vagyunk, ne más végre, hanem a léleknek. üdveségire legyen.
Az alamisna olyan mint a mag, aki nem vett, nem arathat, a ki keveset vett, keveset is arat, de aki sokat vett, bövséges aratást várhat, visgállyuk meg hogy mitsoda aratást várhatunk alamisnáinkbol, azigaz bövségel osztogatta el jovait a szegényeknek, az ö igassága meg marad mind örökkön örökké.
Hogy ha nintsen miböl adni, leg aláb ajó akaratot kel az Istennek ajánlani, imádkozni azokért akik szenvednek, hogy az Isten segittségit küldgye nékik szükségekben, az illyen mind olyan drága alamisna, a mely aleg szegényebtöl is ki telhetik.
A gazdag, és a szegény esze találkoztanak, az ur teremptöje. mind egyikének, mind amásikának, a szegénynek, tsak ebben a mulando életben vagyon szüksége a gazdagra, de a gazdagnak szüksége vagyon a szegényre hogy örökké boldog lehesen, és ugy lehet azzá, hogy ha segitti, szent gergely a szilfához hasonlittya agazdagot, és a szegényt a szöllöhöz, a szilfa noha szép legyen is de gyümölcsöt nem hoz, a szöllö pedig ha gyenge is rakva vagyon a midön a szilfára vagyon támasztva, igy a gazdag is, segitvén a szegényt hogy el ne esék, részesül jó erkölcseiben.
Mi mindnyájan az Istennek szegényi vagyunk, hová lennénk mi, hogy ha ugy el vonná töllünk a szükséginkre valokot, valamint mi el vonnyuk a szegényekét,? senki azért szükségben nem eset. hogy sok alamisnát adot, de
(III. Keresztényi Gondolatok: 489)