15 napon Az emberi tekéntetröl.
I Minden aki meg vall engem az emberek elött, én is meg vallom ötet az atyám elött, ki mennyekben vagyon, aki pedig engemet szegyenleni fog, és az én beszédimet, én is szégyenleni fogom azt, a mikor el jövök ditsöségemben.
Az emberi tekéntet, bizonyos félékenységböl áll. a melyért nem mérik magokot kereszténynek mutatni, szégyenlik ugy beszélleni és tselekedni a mint illik az Isten fiaihoz, nem mérnek az Istenhez hajolni. azért hogy a világ elött valo betsuletet el ne veszesék, az ilyen félékenyeket is fogják a tüzes, és büdös köves tóban vetni, a paráznákal, és gyilkosokal.
Miért nem viszik végben a rendekhez tartozando jó tselekedeteket, és köteleségeket, és mulattyák el ajó ígyekezeteket, azért mert félnek. a mit mondátol, kivánnának ugyan az üdveségeken munkálodni, de mint hogy arra kevés társat találnak, vagy is azért igen kevesen ditsérik meg, azért azt nem is követhetik.
Ettöl vagyon az után. hogy oly mod nélkül kivánnak tettzeni, és hizelkedni másoknak, mindenben ditsérni és követni a sokaságot. nyilván, és alhatatosan kellene követni a jó erkölcsököt, és az évangyeliumi igazságokot., de inkáb tartanak az emberek itélettyektöl. mint az Istenétöl, ugyan ezért is felejtik el azt. a mivel tartoznak az Istennek. a kristusnak, az anyaszent egy háznak, és az igazságnak, az Isten, mondgya a proféta. meg rontotta azok tetemit, kik az embereknek tettzenek, meg szégyenültek, mert az Isten meg vetette öket.
II Senki nem szégyenli a maga hivatallyát. és mesterségét. akár mely alá valo, és meg vetendö légyen, nintsen is olyan mesterség, a mely ne talállyon olyanokot, kik azt ne követnék emberi tekéntet nélkül. tsak abban hasznot lássanak, hat tsak egy kereszténynek kelé szegyenleni olyan hivatallyát. a mely oly tiszteletes, oly hasznos. és a melyben anyit remélhetni?
(III. Keresztényi Gondolatok: 498)