azt akarja, hogy ezen anagy áldozaton, lélekben, és igasságban legyünk jelen, más képen tsak szájal, tisztelnök az Istent, és a szivünk, távul volna tölle.
Menyünk el a szent misére legg gyakraban amint töllünk lehet. és a menyiben köteleségünk azt nékünk meg engedik, mert semmi ennél jóbban az Istenhez nem kaptsol; ne legyünk ót jelen tsak szokásbol, hanem figyelmeteségel, hittel, és buzgoságal. ugy halgasuk. mint ha akálvária hegyén látnok a kristust meg halni a kereszten, keszüllyünk ahoz, az imádságal., penitentzia tarto elmével, kivánván el válni avilági dolgoktol., és magunkot ugy a kristushoz kaptsolni, hogy semmi ö tölle el ne választhasson.
Tselekedgyétek ezt, az én emlékezetemre.
Az áldásnak pohára. a melyet meg áldunk, a kristus vérében valo részesülés, és a kenyér, melyet meg szegünk, az ur testében valo részesülés.
19 napon A Malasztokal való élésröl.
I Arra intünk titeket mondgya szent pál. hogy az Isten malaszttyát hejában ne vegyétek, akegyelem olyan világoság, a melyet az Isten hinti lelkünkben, és fel gerjesztöje annak a szent szeretetnek, a mely meg heviti az akaratot, az is szereteti velünk amit az Isten parancsol, és el kerülteti a mit tilt, ugyan az is tekénteti velünk az Istent ugy, mint a mi szivünknek Istenét, és örökös részünket.
A kegyelem szereteti alélekel amenyei dolgokot, és utáltattya meg véle a világi mulattságokot; ugyan az is tészi az igasságban, a kegyelem olyan szükséges ajó életre, valamitsoda szükséges a lélegzet vétel a természet szerent valo életnek, az el vonnya az ember szivét a vétekhez valo ragaszkodástol, a meg is gyógyittya a nyavalyákbol, és sebekböl, melyeket okozot avétek, atermészetnek, az erött ád, és fellyeb emeli az embert, és abban az állapotban tészi, hogy
(III. Keresztényi Gondolatok: 508)