kel tudni, hogy vagyon mi bennünk ollyan rosz kivánság, a melyet veszedelmes örökségül hadta reánk ami elsö atyánk és a melyet a vétek taplojának nevezik atheologusok. fomes peccati., e gerjeszti fel a tüzet, mivel meg gyujtván. fel gerjeszti az akaratot. és azt a roszra viszi., a fel gerjedet akaratnak. és kivánságnak. két féle indulati vannak, némellyek akarat ellen valok. és a melyekröl nem gondolkodtunk. illyenek tehát azok az elsö indulatok, a melyek fel gerjednek. valamire a mit meg látunk, minek elötte az okoság magát észre vegye. a többi, akarattal. és gondolattal valo indulatok, az elsök, magokban nem vétkesek, mert nem szabadosok. hogy ha csak azokra nem adnak alkalmatoságot. ót nincsen vétek. a hol nincsen szabadság. ezek az indulatok pedig, mi bénnünk. akaratunk ellen gerjednek fel.

A több indulatok pedig vétkesek, mivel azokal birhatunk az Isten segéttségével. ugyan az illyen rosz kivánságokot, és szivbéli házaság töréseket is tilttya nékünk akristus., de noha a kereszténység ne kárhoztassa is az elsö indulatokot., mind azon által. karhoztattya annyiban., hogy azok okozák. a rendeletlen kivánságot. azt is akarja. hogy azokot meg utállyuk. és meg vessük, mert azokbol ered avétek

4. A keresztényi tisztaság még továb is terjed. mivel tilttya még a rosz gondolatot is. tartván attol hogy a gondolat fel ne gerjesze a rosz kivánságot, ettöl vagyon hogy a theologia vétkesnek tarttya az ollyan illetlen dologrol valo gondolatot, a melyröl az elme örömest gondolkodik, nem szabad mi nékünk szabadgyára hadni gondolatunkot. és a maga kedvére bocsátani.

Minden kereszténynek azt kel mondani amit jób mondot. mondván. fel fogadtattam az én szemeimel. és arra köteleztem. hogy semmit ollyat ne tekénttsenek., ami vétkes gondolatot adhatna nékem, ezek a szok meg mutattyák. a kereszttségben valo köteleséget, amelyet a szent atyák kötesnek. és szövettségnek nevezik., mit cselekszik egy keresztény

(III. Keresztényi Gondolatok: 548)


Előző oldal | Következő oldal