vigyáznak. hogy mit mond, és mit tselekeszik. és mindenel meg üsmértetik hogy kitsoda.
A többi közöt egy ember jöt hozám akarván titkoson meg jelenteni. hogy egy illyen szemely, sokak hallatára roszul beszélt volna felöllem. felelém néki. hogy már régen. bé Dugtam fuleimet a szohordások elött, de ha szinte nyitva volnának is, egyik fülemen habé mennek, a másikán ki kel menniek. mert én azokal nem törödöm, mondám azt is, hogy valamit mondanak a távul lévökröl, rend szerent abban kételkedhetni, a mely sebet pedig távul. vennék, a nekem soha sem fájna, azonban pedig, akik elött én felöllem beszéllettek, azoknak kelletet volna partomot fogni, vagy ellenem lenni, mivel tsak ö érettek volt a szó felöllem.
A midön. egy gyülekezetben. valamely távul valo emberöl beszéllenek, mind azok, kik abban atársaságban vannak. arra vigyázanak, hogy semmi roszat felölle ne szollyanak, mivel az igasság arra köteledzi öket, hogy meg ne engedgyék. az ollyat meg ítélni. akit nem hittak hogy maga menttségire menyen. ha ezt az igasságtalanságot meg engedik, jóvá hagyák. hogy ö felölök is beszéllyenek. mikor együt nem lesznek.
Hogy ha atávul valokrol. soha sem beszéllenének. nem volna szó hordás, és a ki szó hordo akarna. lenni. azt senki társaságában nem venné, és minden gyulekezetböl ki üznék, mint egy gyalázatost.
Ugy történt egy szer. hogy egy hizelkedö szó hordó egy emberséges emberhez ment, meg mondani neki. hogy olyan helyt volt, ahol. semmiben sem kimélték ötet, és hogy száz olyan féle dolgokot mondottak felölle, a melyet ha halotta volna. nem tettzet volna néki. ez az emberséges okos, és értelmes ember, olyan formában halgatá ezt a szó hordást, hogy ugyan. el álmélkodék rajta a szó hordó. és mondá néki.az emberséges ember, uram, ha engemet jól üsmernének
(III. Keresztényi Gondolatok: 558)