öket, azokot a veszedelmes nyomoruságokot, a melyekben estenek avétek által. és hogy az Istennek veghetetlen josága, mitsoda modokal. akarta öket meg szabaditani, illyen formában, nyomoruságokra tekintvén, annál nagyob buzgoságal. ohajttyák meg tudni azt, a mit az üdvezitöjök tselekedet meg váltásokért, és annál is nagyob haszonal fogják olvasni életét, magokban meg üsmérvén, hogy mivel tartoztanak volna vétkekért, az Isten igasságának, jobban meg fogják üsmérni hogy mivel tartoznak. az ö irgalmaságának. üdveségekért.
II. Az Embernek teremptetéséröl. és vétkéröl.
A midön az Isten a menyet, és a földet terempté. hat napok alat, urat is akara adni minden testi teremptet állatinak. erre valo nézve egy kevés sárbol., az embernek testét formálá, és azt a testet bé tölté okos lélekel., már annak elötte sok számu angyalokot teremptet volt, akikben mind üsmerettségit, mind szeretetét adta volt, de annak egy része meg válék tölle a kevélység miat, ezek a párt ütö lelkek ördögöké lévén, az Istennek ígasságos itéletiböl, a pokolra vettetének. nem is remélheték. hogy valaha viszá térhesenek arra az állapotra, a melyböl ki estenek. mert az ö akarattyok az eset utan. a meg átalkodásban. és a keménységben meg marada, az Isten arra rendelé az embereket, hogy ezeknek a párt ütöknek el foglalnák helyeket a menyekben. az Isten nem terempté az embereket mind egy szers mind, valamint az angyalokot., hanem egy embert és egy aszonyt terempt, a kiktöl kelleték származni minden embereknek. ezt az elsö embert. nevezé ádámnak, és ezt az elsö aszonyt Évának, az az, az élök anyának. ezeket a maga képére terempté, az az, hogy olyan okos és értelmes lelket ada nékik, hogy ötet meg üsmérhették, és szerethették., bé töltötte elméjeket világoságával, és akarattyokot szeretetével, teremptetésekor igazak, és ártatlanok valának, az ö lelkek tellyeségel az Isten alá volt vettetve, és azö testek tellyeségel. engedelmeskedet
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 571)