azö lelkeknek, nem volt se setéttség, se háborodás az ö elméjekben, mivel az Isten volt azö világoságok, és békeségek, semmi olyan nem volt az ö testekben. amit szégyenelhettek volna, mert semmi rendeletlenség bennek nem volt, ezért is mondgya az irás. hogy mezitelenek voltak, de azt nem szégyenelhették.
Ebben a szent. és bóldóg állapottyokban. az akarattyok egyenes volt, és tellyes szabadságban voltak, minden szükséges kegyelmek segitették öket. mind arra ajó tselekedetre. a melyet az Isten kivánt töllök, és hogy meg érdemelyek azt a ditsöséget. a mely meg jutalmaztatta volna jó erkölcsöket. eza ditsöség pedig a, hogy az Istent valoságal látthattyák. ök már az Istent üsmerték, anyiban, a menyiben. a teremtett állatok meg üsmérhetik, de az után, ha jóra forditották volna. eföldön, azt az üsmerettséget. a menyekben vitettek volna hogy ót meg láthassák az Istent magában, és éllyenek azon látás által. az örökös boldogságal, a melyért teremptettek volt, az ö artatlanságok. meg mentette volna öket ahaláltol, és mind azoktol anyomoruságoktol, melyek a vétket követik.
Nem kelletet volna nékik, se munkát, se fájdalmat se betegségeket szenvedni, semmi olyan nem lett volna atestben. a mi meg sérthette volna alelket. mind addig valamég a lélek meg nem bántotta volna az Istent, mind ezek a hasznos dolgok, nem tsak ádámért, és Éváért lettek volna egyedül, hanem mind az ö maradékokért. a kikel, nem tsak természeteket., de még ártatlanságokot is kelletet volna közleni.
Hogy pediglen meg érdemelhesék ezeknek az ideig valo kegyelmeknek gyakorolását, és az örök boldogságnak birtokát a mely nékik igéretben volt. az Isten tsak azt kivánta töllök, hogy akarattya alá vessék magokot, hogy pedíglen meg probálhassa engedelmeségeket, egy parantsolatot kelleték nekik adni. meg parantsolá tehát néki hogy a jó, és agonosz meg tudásának fájárol ne ennék. a mely a földi paraditsomban
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 572)