és halálát. ne mondgyuk azt, hogy az Isten mindenhato lévén, ha az embereket oly igen szerette, meg szabadithatta volna öket, ha szinte nem kivánt volna is töllök oly nagy elég tételt, mint a melyet akristus. tett néki, hanem mondgyuk inkáb azt, mint hogy a mindenhato nem akarta más modal meg szabaditani teremtett állattyát, ha szinte anyira szereti is. hanem az Isten s’ember halála által, tehát igen nagy gyülölségel, vagyon a vétekhez, és hogy a véteknek. irtoztatobnak kell lenni, minden veszedelmeknél, a kristus.jésusnak meg testesülése, egy nagy hasznunkra vagyon nékünk atöbbi közöt, hogy a vetket utállyuk, és attol igen tartani. hogy elne veszesük. ujjab vétekel. az Istenel valo meg békéltetésünknek kegyelmét, meg gondolván azt, hogy a menyiben tölt, és meg visgálván hogy mire tanyit az apostolok fejedelme, nem a veszendö dolgokon, váltattunk meg, mint aranyon. vagy ezüstön, hanem atiszta báránynak. drágalátos vérin. tudni illik. az Isten egyetlen egy fiának vérin.
IV A Kristus Jésus életéröl.
Az ember nem tsak olyan igasságtalan. hogy azt kivánnya, hogy az Isten avétket meg ne büntesse, hanem még azt is akarná. hogy a bünöst üdvezittse. nem kénszeritvén arra hogy a vétkit el hagya. ugyan ezen az okból is nem tettzik sokaknak, akristus meg testesülése. mivel nem tsak meg hólt érettek, hogy vétkeket el töröllye, hanem még olyan életet élt eföldön. a melyhez kötelesek szabni a magokét, az emberek. mindnyájan tévelygésben. és setéttségben valának, de vakságokot szerették. és a nékik nem tettzik. hogy az a világosság. a melytöl el fordultak volt. szemek eleiben jött. és olyan utat mutatot, a melyen nem akarnak járni, a fösvény, mind más uton akarna üdvezülni, nem azon a melyen. az Isten szegénységben jőtt el, akevély. nem tekintheti az alázatoságban lévö Istent, se a gyönyörüségben lévö, a fel feszitetet Istent, az üdveségre készek, tsak. hogy arra ne
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 581)