el ragadtattak volt. mondgya. a gazdagságoknak nyomorult kivánságátol, a melyek eszközei arendeletlen gyönyörüségeknek, és éget bennek a tiszteleteknek. és a földi fejdelemségeknek. nagyra vágyása ellenben pedig, az ö kevelységek. utáltatta vélek agyalázatokot, abestelenségek. nékik, el szenvedhetetlen dolgoknak. láttzottanak. atesti fájdalmaktol irtoztanak, és semmitöl inkáb ugy nem féltenek mint a haláltol. ezek a kivánságok, és ezek a vak gyülölségek, mondgya ez az atya, amelyek nem engedék nekik hogy jól élyenek, és ezek forditották el. a valoságos jónak szeretetétöl, és annak keresésétöl.
ki tudhatná meg egészen az Isten bölcseségének tsudálatos szándékát. hogy miért választotta, a meg testesülésnek titkát, és akristusnak halando életét, hogy az embereket ki venné tévelygésekböl.?
Az Isten lévén az a tzél, amelyhez kelletet volna sietniek, és akitöl hová továb el távozának, maga jött fel keresni öket, ök nem látták ötet, öpediglen meg mutatta magát nékik, azal meg nem elégedet, hogy szemek eleiben adgya a maga személyében, az örökös jót., amelyhez kel forditani minden szereteteket, hanem még az utat is meg akarta nékik mutatni. a melyen el érhessék azt az örökös jót. utozová tette magát, és mint ha el tevelyedet volna vélek együt, azért hogy kalauzok lehesen, ugy volt közöttök mint ha távul lett volna az Istentöl, azért hogy azIstenhez viszá vigye öket, ö elöttünk járt, és minden lépésinket a magáéhoz igazgata, tudni illik. hogy meg ujitotta. lelkünknek minden szándékit, és hajlandoságit, azon hajlandoságal, és szándékal, amelyeket ki nyilatkoztatta az emberségben, melyet magára vett üdveségunkért. nagy tévelygésben voltunk. nem tudván azt, hogy mit kellesék szeretnünk. vagy gyülölnünk ohajtani, vagy mitöl félni, mit gyakorolni, vagy mit kerülni. akristus meg akart minket tanittani ezekre példájával,
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 586)