háláadoságit, hitit, szeretetit, azoknak, akiket oly tsudálatosan meg szabaditotta nyomoruságokbol. mint annak képit. amellyet nekünk is kel érezni magunkban avett kegyelmekért.
A kristus oktatásit. tisztelettel kel olvasni., és eza tisztelet abbol áll, hogy higyék. és kövessék a mit tanyit, ö az igazság, tsak ezaz igazság üdvezithet minket, arrol is fogunk meg itéltetni, a mire a tanyit. azt ugy kel halgatni mint tanitványoknak, és hitelt kel adni mind annak amit mond, eleiben kel tenni setéttséginket, hogy meg világosittsa. és lépesinket, hogy meg igazittsa, epediglen ugy lesz meg, ha magunkra veszük a kristus beszédit, meg visgálván magunkot arrol. a mit mond, ugy hogy meg itéllyük magunkot. ha azon az uton kivül vagyunk, a melyre tanit. és hogy magunkot rendbe vegyük. követvén azt a mit parantsol.
Mint hogy az ö beszéde rende minden igasságnak, ugyan arrol is kell itéletet tenni a mi tselekedetinkröl, és azokot jonak, vagy rosznak tartani, a mint már azok meg egyeznek, vagy ellenkeznek azal, de azt sem kel el felejteni egy szers mind, hogy az arend el mulhatatlan, és meg változhatatlan. a meg nem változik, és a mit kárhoztat., a mindenkor rosz lészen, a meg nem hajol. hogy a mi hajlandoságinkhoz alkalmaztassa magát. hejában igyekeznénk arra eröltetni. hogy azt mondgya a mi nékünk tettzenék. holot nékünk kel ahoz alkalmaztatni magunkot, és meg nyugodni azon amit mond. hogy ha az, a
mit parantsol. nékünk nehéznek tettzik,
a mi meg romlot szivünknek tulajdonittsuk, és kérjük a kristust, hogy meg gyogyitván minket kegyelmével, véghez vihesük parantsolatit. a midön olyan dolgot találunk beszédiben, a melyet nem értünk. kérjük ötet. hogy értettesse meg azt velünk hogy ha annak értelme szükséges üdveségunkre; folyamodgyunk pásztorinkhoz hogy meg magyarázák nékünk, és addig a meg világositást vehessünk, táplállyuk magunkot az igazságokal. a melyek világasak, és
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 595)