igyekezünk hüségel követni azt amit meg foghatunk, hogy meg érdemelhesük az értelmit annak a mit még meg nem foghatunk.
Hogy hasznunkra fordithasuk akristus tselekedetit, ugy kel azokot tekinteni. mint rendét, és formáját, ami magunk viselésének, itt meg külömböztetik az üdvezitö különös tselekedetit. atsuda tételeitöl. mert atsudákot ugy tekintik. mint azokért valokot, akikért tselekedte és atselekedetit, önnön magáért. ö azt akarja, hogy tsudállyuk tsuda tételeit., de azt is akarja. hogy kövessük tselekedetit, ö, akülönösön valo maga viselésiben. minket akart jelenteni. vagy is hozánk hasonlitani, ezen okra valo nézve mondgya, hogy tanullyunk ö tölle, nem a vakokot meg világositani. és holtakot fel támasztani. hanem alázatos. és kegyes szivnek lenni. a midön valamely beteget meg gyogyit, vagy ött kenyérel, öt ezer embert meg elégit. akoron nem öbenne. tekintem magamot, hogy én is ötet kövessem, hanem abetegben, akit meg gyogyitot. és a népben, akit táplált, mivel én is beteg vagyok, és szükséges nékem is akenyér. ez igy lévén. az üdvezitö tsudáibol meg tudom hogy mit tselekeszik a lelkem gyogyitására. vagy táplálására, azt is meg tudom anéptöl, vagy abetegtöl. hogy mit kellesék tselekednem, hogy meg nyerhesem anékem szükséges kegyelmeket. de amidön atsudákhoz valamely tselekedetet tészen, a mely különösön ötet magát tekinti. akoron öbenne tekintem magamot, és ötet kel követnem, példanak okáért, meg tilttya abetegnek ki nyilatkoztatni a tsudát, melyet ö érette tselekedet, és el szalad a nép közül, a kit meg elégittet, hogy királlyá ne tegye, az illyen tselekedetihez kel tehát. alkalmaztatni amagam viselésit, és követnem kell példáját, el kerülvén valamint ö a hejában valo ditsöséget, és a nagyra vágyást.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 596)