Azal az elmével, és igyekezettel kel tehát olvasni az Isten fiának tselekedetit, a mint meg mondottuk ide felyeb. az ö beszédit azért. hogy azokhoz szabjuk magunkot, mivel hasonlo köteleségel. tartozunk követni azö példáit, mint a melyel tartozunk engedelmeskedni beszédinek, mind beszédével, mind tselekedetivel, azt az utat akarta meg mutatni, a melyen kel járnunk, ugyan erre valo nezve is, kel meg tudnunk, hogy mit mondot, és tselekedet, de az Isten fiának tselekedetiben, leg inkáb azt kel meg gondolnunk, hogy mitsoda szándéka volt tselekedetiben. és mitsoda jó erkölcsöt mutatot ki abban, mivel leg inkáb, ezt a szándékot. és ezt a jó erkölcsöt tartozunk követni. ö az apostolinak lábokot meg mosa, ebben a tselekedetiben, az alázatoságnak jó erkölcse fényeskedik, és ö magát, azért alázta illyen formán meg, hogy minket az alázatoságra tanittson. ö a bünösökel eszik, ennek a tselekedetnek szándéka, a felebaráti szeretettöl vagyon, ugyan ezt a szeretetet is jovallya nékünk példájával.
Végtire meg kel tanulnunk, és követnünk akristus kegyeségit, mert mint hogy a szeretet akezdete. minden tselekedetinek, a mi tselekedetink is jók. vagy roszak, ahoz képest. a mint a szeretet. a melyböl erednek., jó, vagy rosz, a mi szeretetünk, jó, ha ugy szeretünk a mint a kristus szeretet, és ha azt szerettyük. a mit ö szeretet, a mi szeretetünk rosz, ha azt szerettyük, a mit ö nem szeretet. ö agazdagságot, ditsöséget. gyönyörüséget nem szerette, sött még ezeket meg vetette. ö nem kerülte a szegénységet. a köny hullatást, abestelenséget, fájdalmat, gyalázatot, ahalált, ö tsak az attya ditsöségit kereste. és minden igyekezete a volt, hogy néki tessék. és néki engedelmeskedgyék. egy szoval. örökösön tsak az Istent szerette, és avétket gyülölte, ö a világi jóktol magát el vonta akarattyábol, és annak gonoszságátol nem tartot. ugyan ezt is akarta nékünk tudtunkra adni. életének minden maga viselésével, és ugyan ezt is kel követnünk. és erröl gondolkodnunk, életünknek, minden napjaiban.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 597)