vannak meg olyanok. a kik a kapun menvén bé. tsak a haszonért vezérelik ajuhokot. és el hagyák azokot, mihent afarkast láttyák jöni. mert nem szeretik azokot, és tsak magokot szeretik. végtire. vannak olyan jó pásztorok. a kik nem magoktol mennek bé az akolyban, hanem az ajton álló nyittya meg nékik. akik ajuhokot üsmérik, és a juhok is üsmérik öket, és akik ugy szeretik ajuhokot., hogy az életeket. készek érettek letenni, jésus meg magyarázá ez után ezeket. és meg mutatá hogy övolna a fö és jó pásztor. mivel azért jött volna ell. hogy a nyájáért adná életét, azt pediglen maga akarattyábol tselekedné. hogy az attyának engedelmeskedgyék, senki pedig az ö életét el nem veheti akarattya ellen, és a midön azt magátol le tészi, hatalma vagyon annak fel vételére, azt is meg mondá a sidoknak. hogy nem tsak ök volnának azok ajuhok. a kikért meg akarna halni, hanem volnának még mások is, ugy mint apogányok, azokot is az akolyban kel hozni, és hogy azokbol, kik a sidok. közül, és apogányok közül az ö szovát fogják halgatni, egy akolyban valo nyaj lészen. akinek ö lészen egyedül apásztora. ezek a beszédek. ujjab egyenetlenséget okozának. a sidok közöt, némelyek kezdék mondani, hogy ördöge vagyon. és esze nélkül beszél, és meg mások mondák, hogy az ördöngös nem beszélne ugy mint ö. és hogy az ördög meg nem nyithattya avakok szemeit.
Ez után egy kevés idövel, Jésus ismét hetven két
tanitványokot választa, hogy azokot ketten ketten maga elöt el küldgye az olyan helyekre. ahová kelleték nékie menni, ugyan azon oktatást, és hatalmat ada nékik az ördögökre, mint a melyet adot vala az apostoloknak. ezek pedig a midön viszá térének nagy örömel mondák néki. uram ate nevedben., még az ördögök is alánk vannak vettetve. de azt felelé nékiek, hogy ne azon örülnének anyira, hogy hatalmat adot volna nékiek agonosz lelkekre, hanem azon. hogy a nevek amennyekben volna fel irva., azon orában örvendezni kezde a szent lélekben. és hálákot ada. az Istennek, azö attyának. hogy ki nyilatkoztatta volna akisdedeknek, az az, az együgyüeknek. azokot a titkokot,
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 688)