az oldalát meg nyittá alántzával, ahonnét vér. és viz folya, eszerént két jövendölés tellyesedékbé, egy szers mind, az elsö, hogy meg lattyák azt, akit által vertenek, a másika, szolván ahusvéti bárányrol, aki jelenté akristust. mondgya, semmi tsontot meg ne ronttsatok ö benne,

vala a jésus tanitványi közöt, egy gazdag. és nevezetes ember, arimáthiai városbol valo. akit josefnek nevezték. avalo hogy etitkon valo tanitványa volt az üdvezitönek, mert tartot asidoktol. de részt nem vett igasságtalanságokban, és noha a jérusálemi tanács urak közi számláltatot is. mind azon által ö néki semmiben abban része nem volt, a mit atöbbi tselekedet az Isten fia ellen, de az ö mesterének halála meg bátoritván ötet, pilátushoz mene. tartalék nélkül, hogy tölle szabadságot. kérjen. le venni a keresztröl. a jésus testét. és el temetni azt. pilátus nehezen akará el hinni hogy olyan hamar meg holt volna, de meg tudván halálát bizonyosan. a századostol, parantsolá hogy adnák josefnek a testet.

Josef, temetni valo ruhát vévén. le vevé a Jésus testét akeresztröl, nicodemus, ugyan azon tanáts ur, aki éjjel ment volt jésushoz, részt akarván venni. josefel. abban aditsöségben. hogy véle együt temese el. mesterét. száz font myrhát és aloest véve. és josefel. bé takarák. a jésus testét. ezen fustölökel. és ruhákal, és el temeték a sidok szokása szerént. vala pedíg azon ahelyen. a hol jésus fel feszitetet volt. egy kert, és akertben. egy kö koporso. a melyet josef vagatta volt a kö sziklában, és a melyben, még semmi holt testet nem tettenek volt, josef. és nicodemus abban tevék ajésus testét. és egy nagy kövel. bé zárák az ajtaját, maria magdolna, és atöbb aszonyok, kik jelen valának a jésus. halálán, az ö temetésin is jelen valának. és jól meg visgálván. hogy hová tették volna atestet. el menének. hogy kenetet készittsenek., a melyel. meg kennyék. mihent a szombat napja el telnék, ugy mint vasárnapon.,

Jésus meg halván, és el temetetvén pénteken, más nap apapi fejedelmek. és a farisaeusok. tanátsot tartván. pilatushoz menének és mondák nékie, uram mi még azt el nem felejtettük, hogy az ahitetö. (eszerént nevezék jésust:)

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 761)


Előző oldal | Következő oldal