mondá nékie. thamás., hittél, mert láttál, boldogok azok. a kik láttatlan hisznek.
Meg más alkalmatoságal. is meg mutatá jésus magát. némelyeknek atanitványi közül a genezáreti tó mellet, péter, thamás. az Zebedeus két fia, náthánáel, és meg más kettö; mind ezek együt lévén, péter mondá a többinek, hogy ö halászni menne, atöbbi is el akarának véle menni, erre valo nézve, egy hajoban menvén mindnyájan, a hálot meg veték, de azon éttzaka semmit nem fogának. regel pediglen. jésus a part mellé mene. de a tanitványok meg nem üsmerék, és kérdé töllök, gyermekek. vagyoné valamely ételetek. ök felelék néki, hogy nintsen. jésus mondá nékik. vessétek ahálot. a hajo jobjára, és találtok. ök azt meg tselekedék. és anyi rettentö halat fogának. hogy ki nem huzhaták. erre jános, a kedves tanitvány mondá péternek, ihon az ur, péter ezt halván. mindgyárt magára vevé köntösét. és a vizben ugrék. hogy hamaréb a mesteréhez mehesen. a több tanitványok is kik nem mesze valának apartol. oda menének ahajoval. a midön ki szállának, tüzet találának. és a szénen halat. és kenyér is volt, jésus mondá nékik, hozatok abbol ide egy nehány halat amelyet fogtatok, péter azonal ahajoban menvén. ki huzá ahálot a földre. a melyben száz ötven nagy halak valának, az évangyélium azt fel teszi, hogy ha szinte. anyi sok nagy halak valának is aháloban, de aháló meg nem szakadozot. jésus mondá az után nékik, jöjjetek, és egyetek. ök pediglen hozája közelitvén, senki nem méré közüllök meg kérdeni, hogy ki volna, mert bizonyoson láták, hogy nem más, hanem a mesterek, jésus pedig akenyeret vévén, nékik osztogatá. ugy hasonlo képen ahalat is.
Azután hogy ettenek volna, jesus mondá péternek, simon, jánosnak fia, inkáb szerettzé engemet ezeknél? a ki is, felelé, igen is uram, azt jól tudod hogy szeretlek, jésus mondá néki: örized az én bárányimot, másodszor is kerdé tölle, simon, jánosnak fia. szerettzé engemet,? igen is uram. felelé péter.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 768)