Ugyan azon napon, a melyen az anyaszent egyház ülli a szent kereszt fel találását, ez a harom leány az attyok házához kévánkozék menni. hogy magokot mulassák., az attyok kedvezvén néki.k. örömest el botsátá öket. midön már utban volnának storophilának eszében jutván hogy azon a napon mitsoda innep volna. és hogy ö is olyan napon születet volna., erre valo nézve. áitatoságbol. nagy kedve lett volna bé térni a szent kereszt kápolnájában, mely az uton kivül nem mesze volt épitve. egy erdöben, kezdé kérni tehát a más kettöt, hogy tselekednék azt a jót., és mennének el véle a kis kápolnácskáig. de a kettö reá nem álla.. söt még azt felelék néki. hogy az ollyan áitatoság nem volna helyes, hanem jóbb volna oda menni ahová az attyók küldi öket. akeresztnek szeretöje pedig helyes okokal. minden képen azon vala hogy oda vihetné öket. végtire még fenyegetni is kezdé öket az atyokal., mondván hogy az illyen könyü áitatos tselekedetben. a nényeknek szavát nem akarták fogadni, de mind ezel is semmit nem nyerhete rajtok akik is tsak követék uttyokot., felelvén a nények panaszolkodására. hogy ömaga egyedül el mehet oda. a hová a buzgosága vezeti. ök el lehetnek nála nélkül. hogy ha nem akarja magát vélek mulatni tiszteségesen, hanem még oly rendeletlen aitatoságal fáraszttya öket. storophila ezen el szomorodván, egyedül el indula a kapolnácska felé,. mondván az öttseinek, hogy ebéd tályban ö is a háznál lészen.
De mint hogy az erdöben az utat nem igen jól tudta, nagy sürüben mene. és a kápolnácskát el hagyá, ugy anyira, hogy mentöl bellyeb ment. annál meszeb hagyta a helyt melyet kereset., el tévelyedvén illyen formában az üsméretlen utakon, sok ideig meg nem tudhatá hogy hol volna. az öttsei pedig a házhoz érkezvén. egy darab ideig várakozván utánna. ebédhez ülének, ez a szegény leány pedig tévelyegvén., hol egy felé. hol más felé., és senkit nem találván a puszta erdöben. a kitöl meg kérdhesse az utat. igen nagy bajba vala. nem is láthatá modgyát meg szabadulásának., de a mi még nagyob az estve is el közelgete. és nagyob nyughatatlanságban, és félelemben esék., eszerént is kezde panaszolkodni, nagy sirásal. mitsoda nyomorult vagyok én: azért jöttem ide hogy a keresztet imádgyam, és imé magam tsináltam magamnak egyet., a mely igen nehéz, valyon mitsoda jó angyal vezet ki engemet ebböl a puszta erdöböl, semmi
(III. A Keresztnek királyi uttya: 252)