A kristus. Elé beszéllem hát néked atesti kinaimot is. a melyekröl talám hallottál már valamit. nem kötözteké meg engemet, nem hurtzoltaké az uttzákon nagy kegyetlenségel. taszigáltak, és vertek szánakodás nélkül. az után meg ostoroztak, és a tövisel meg lyuggatták fejemet, nem szenvedtemé akor egy nehány féle keresztet egy szers mind; ugy hogy az én fájdalmam. mindenkor elöttem volt nékem. ps. 37. 18.
Mi szükség hogy a betegségnek kereszttyéröl szollyak. mivel talám tudod. hogy Esaiás azt mondgya felöllem hogy tele vagyok fájdalomal. a szenvedést meg szoktam., és igazán magamra vettem nyomoruságidot. 53. 3.
A mi a szegénységet illeti, azt szerettem, és kerestem. születésemtöl fogvást. mivel tudod, hogy gazdag lévén. szegényé lettem. éretted, hogy azén szegénységemel. meg gazdagulhatnál. 2 Cor. 8. 9. visgáld meg az én születésemnek szegény szegény voltát, világ teremtöje levén, még is mitsoda házat választottam., istáloban születtem, ágy helyet, jászolyban feküttem, holmi rosz rongyal fedezték bé személyemet, noha király voltam, a szegénységem nem engedte, hogy valamely tseléd szolgálhason, se elegendö nem lett volna akevés költtségem táplálásokra,
söt még tanittványokot is szegényeket választék. és a szegénységem ollyan nagy vala, hogy se ágyam. se egy házam nem volt ahová el vonhattam volna magamot., azért is mondgya az évangelista. hogy arokáknak vagyon barlangjok, a madaraknak fészkek. de azember fiának nintsen hová le tenni fejét. matth. 8. 20.
Nagy szánakodásal voltam a mások szerentsétlenségeken. és nyomoruságokon. sokat sirtam jérusálemnek veszedelmén, az emberek halálan szomorkodtam. és egy nehányat meg akarván vigasztalni, a halotakot fel támasztottam, alázár halálán a szivem meg eset. és sirattam. ugy hogy még a sidok is mondák. nézétek mint szerette. sok gyalázatokot. és bestelenségeket szenvedtem. ellenkedéseket beszédimben, és tselekedetimben. tsufságokot kinaimban. és káromlásokot halálomkor. nem hánytáké azt a szememre hogy tobzodo és részeges vagyok. baráttya a bünösöknek, hogy karomló és tsalárd vagyok, magamnak tulajdonitván az Istenséget. és mint ha, mind ez
(III. A Keresztnek királyi uttya: 266)