elég nem lett volna, nagy gyalázattal. bolondnak és esztelennek tartottak lenni, én aki az Istennek böltsesége vagyok. a szemeimet bé kötötték, és tsapásokal illettek, mondván, tanáld ki. kitsoda az. aki tégedet artzul vere. hérodes az egész udvarával meg vete engemet. és tsufságbol fejér ruhában öltöztete. a királyi korona helyet, töviset tének fejemre. és a királyi páltza helyet, egy nád szálat adának kezemben, storophila, mitsoda féle kereszt vala még hátra a melyet nem szenvedtem volna,? el szenvedtem én mindenikét te éretted., azért hogy te is meg gondollyad kitsoda légyen az, a ki illyen ellene valo szidalmazásokot szenvedet a bünösöktöl, hogy elmédben el fogyatkozván. el ne fáradgy. hebr. 12. 3. hanem szemeidet a kristusodra vetvén. nagy buzgoságal mondgyad. ha a zöldellö fával így bánnak. hová leszek én a ki száraz fa vagyok. és érdemes az örökké valo tüzre.
Ötödik Rész Hogy hordozni kell keresztünket. valamint a Boldogságos Szüz tselekedék.
A te lelkedet által hattya az éles tör. luk. 2. 35.
Anyi sok szenvedésnek elö számlálása meg hatván a storophila szivét, igen kezde sirni. mind azon által eröt vévén magán. ezeket mondá a kristusnak.
Storophila. hálákot adok néked édes Jésusom hogy életedel példát mutattál nékem akereszt hordozásra, és hogy meg mutattad miképen kellesék azt hordozni. ki segit engemet. hogy hüségel járván, a békeséges türésnek és alázatosságnak uttyán. a kristushoz érhessek. maga a kristus által, valo hogy ez az út nehéz, nagy alkalmatlanságal., és nehéz munkával jár, a szomoruságnak. és a keserüségnek felhöi. azt bé lepik. fel tamadnak azon a félelemnek fergetegi. az ellenség azon tört vett minden felé. és azon. a hatalmasoktol fenyegetést. és a kevélyektöl meg vetést kell szenvedni, mind azon által erösen bizom,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 267)