Storophila. minden kéttség nélkül nagy és nehéz kereszteket visele szent szüz Anyád, és soha sem hittem hogy anyit szenvedet volna az üdvezitöm szenvedése elöt.
A kristus. De mind ezek a szenvedések. tsak kezdeti, és elöl jároi valának azoknak. amelyek az után reája todultának, jól tudta mind azt. a miket nekem kelleték szenvednem, azokot elöre által látta ajövendölésekböl, mitsoda állapotban gondolod hogy vala. a midön meg hallá hogy engemet. szivének minden vigasztalását., meg fogtanak, és uttzákrol. uttzákra hurtzoltanak. valamint egy latrot. mitsoda fájdalmat nem szenvede, mikoron engemet tsapdoztanak. vertenek. tövisel koronáztanak. és a keresztet a vállamon vittem, véresen, de a leg kegyetleneb fájdalom mely azö szivét által veré., akor volt. amidön a keresztre látá hogy fel feszitének. helyesen is irták ezeket a verseket felölle.
Kereszt alat, kin vétkünkért. szent szenvede. emberekért. ót szüz anya nagy sirásban vala nagy, szomoruságban. nézé fiát, keseregve, szive vala igen sértve, oh! kesergés, mint kinozta, azt a szivet, mely oly tiszta, hogy menyei, király Annya, annyi kinon. jelen volna. És hogy véres, fán szoritva, látná fiát. haldokolva, Imádásra, méltó fiát. látá mehe. szent virágját. háládatlan, sidó népért, veretetni, joságáért, az életét. fel áldozni, kegyetlen kinban. meg halni,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 270)