Hatodik Rész Hogy miért szükseges a kereszt.
A kereszthez valo szeretete storophilának, a szivében nevekedvén, azö fel tett szándékais gyarapodék. akristus., és az ö boldogságos Annyának példájára valo nézve, a kik oly türésel., és bátorságal. hordozták akeresztet, azon kivül is látá. hogy semmiképpen magát attol meg nem menthetné; mivel azt hallá magátol akristustol. hogy egy keresztenynek élete, meg válhatatlan a nyomoruságtol. bátorságot vévén magának, kérdé ezeket akristustol.
Storophila. Ne bánnyad szenttséges mesterem had terjeszem elödben. az én elmémnek kételkedésit. kérlek mond meg azt énnekem, miért akarod hogy nyomorgattassanak ez életben választattid. és hogy egyiket sem fogadod bé az atyádnak országában. hogy ha nem viselik akeresztnek jelit?
A kristus. leányom. azt néked elég meg tudnod. hogy az. az én atyámnak akarattya. és más okát annak nem kellene keresni; ezen meg is kellene nyugodnod: mivel mindenre elegendö ók. az ö Isteni akarattya. és hogy azö parancsolattyánál., nincsen soha semmi igasságosab, mind azon által meg felelek kérdésedre, agyenge elméknek. a használhat.
Storophila. ugyan arra valo nézve is tettem uram. ezt a kérdést, mivel én abban soha sem kételkedtem., hogy valamit, olyan jó. és bölcs Isten tselekeszik. vagy meg enged, hogy azok ne legyenek épitve az igasságos ókra.
A kristus. halgassad leányom figyelmeteségel. az Istennek irgalmaságos tanáttsábol vagyon tehat a. hogy ezen bujdoso idöben. aválasztattaknak életek. tellyes nyomoruságokal. a mostani élet, a menyei hazának uttya. és azért is vagyon. hogy az Istennek rendelésiböl. az emberek anyi nyomoruságokra tétettek, hogy a hazájok hellyet, a melyet suhajtaniok, és ahová igyekezniek kell. az uton meg ne állapodgyanak. és az úthoz ne ragaszkodgyanak, ettöl vagyon hogy evilágon lévö útt. tele kóroval. és tövisel, hogy az emberek meg ne szeresék ez életnek. nyugodalmát, és hogy inkáb ne szeresék az uton maradni. sokáig. mint sem hamar el érkezni. a fel tett helyre. és hogy igen meg kedvelvén, az utat. el ne felejttsék hazájokot.
szükséges volt tehát. meg elegyiteni keserüségel ez életnek, édeségit, ne hogy az emberek boldogságnak tarttsák evilági édességet, mivel ha Isten mindenben kedvezne néked; minden féle kivánságidot bé töltené. és meg adná, ha minden féle joban bövölködnél, és ha ez
(III. A Keresztnek királyi uttya: 272)