A kristus. a testnek bölcsesége nem egyéb. hanem halál, és soha sem itél igazán az Isten joságárol. hallottadé azt, hogy a viaskodoknak birái nem engedték. meg mindennek akár ki ellen viaskodni. hanem elsöben meg visgálták az ideit, atestit. és az erejét a személynek, a gyermeket, gyermekel viaskodtatták. és az embereket., az emberekel. azt el kel hinned, hogy az Isten is hasonlo képen bánik azokal. kik ez életben viaskodnak., kinek, kinek. az ö erejét meg tekinti, és ugy rendeli el, hogy ez, anyi ideig viaskodgyék atest ellen, hogy amaz, ellene ályon egy olyan kisértetnek, a fazakas nem mind egyaránt probállya meg az edényeket. avastagab edényeket. erösebben üti meg, mint sem avékonyakot. a gyenge kristály edényhez igen gyengén nyul az éveges, de az ezüst pohárt pöröllyel verik, eszerént bánik ate menyei atyád az emberekel. gyengében bánik azokal. kik ollyanok. mint a kristály. és keményebben azokal. kik már ajó erkölcsben.. meg probáltattak. nem kell hát attol félni. hogy valamelyik. mód nélkül meg terheltessék, mivel mindenik kereszt. az Istennek, annak ajó atyának kezéböl jő.
Storophila. mind azon által uram. valahány szor valamely beteghez megyek, vagy valamely nyomoruságban lévökel beszéllek, mindenkor tsak aszt hallom töllök. hogy az Istennek karja. igen sulyos rajtok. és hogy már nem birhattyák annak terhét.
A kristus. mert az emberek, mindenkor emberi modon beszélnek. tsak a magok érzékenységekre vigyáznak, és fel nem emelkednek az Istenhez. aki meg engedi, vagy küldi reájok a nyomoruságokot. soha nem is vigyáznak arra, hogy azok egy bölcs, kegyes, és mértékletes atyátol jönek. gondolodé. hogy illyen atya. el hagya magát ragadtatni ahirtelen haragtol: ugy hogy nem tudgya, nem láttya, vagy nem vigyáz arra akit ostoroz. nem igy storophila. nem igy szokot ö bánni, ö senki ellen haragra nem indul, se senkit a ki hozája tartozik meg nem vétt, hanem mindeniknek az erejét meg fontollya, ö azt által látta öröktöl fogva. hogy illyen nyomoruság szegénység, fájdalom. hasznos lészen ennek, vagy amannak, hogy illyen esztendöben. illyen holnapban, illyen napon. ollyan nyomoruságban fog esni, a mely üdveségire szólgal es fordul. ne fély leányom tehát semmit is, ne mondgyad keménynek vagy kegyetlennek. az ollyan atyát. aki tégedet anyi jóságal vigasztal. és aki ezeket mondgya
(III. A Keresztnek királyi uttya: 279)