világnak mártyrumi sokal többet szenvednek, mint sem szenvedtenek a valoságos martyrumok. az Istenért. és az üdveségekért.
Storophila. hogyha igy vagyon. gyakorollya bár az udvart a kinek tettzik. de en nagyobra betsüllöm a kedves nyugodalmat. ahejában valo reménségnél. és el mondom egy régi auctoral.
Nem bánom kerese. akár ki nagyságát, erövel, vagy másként. udvar méltoságát, Én akarok venni, kis lako helyemben. távul mindenektöl, részt a bölcseségben, Ót se szomorkodni. se nem kell tartani. csendeségel nézem, a napot fel jöni, Ót az esztendöknek, szemlélem forgásit. és tsendesen várom. magam öregségit. Eképpen töltvén el. az én napjaimot, tartás nélkül nézem, végsö oráimot, Öregségben iszom. meg a halál mérgét. Ugy temetnek el mint, idegen remetét, Mely boldogtalan a. halála oráján, ki nem gondolkodik, most a nagyob dolgán, Mindenek üsmérik. de tsak meg kell halni. mit használ a hogy ha, magát nem üsméri.
Tizen Harmadik Rész A házasok keresztéröl.
A kristus Nem beszélettünk még avilágiaknak minden féle keresztekröl. vagyon hátra oly rend, a melyben a keserüség, szomoruság. nyughatatlanság. egy szoval minden féle kereszt nagy bövségel vagyon., értem azon a renden. aházaságnak rendét, amit pedig az én apostolom mondot., a meg marad, és soha a meg nem változik. ha feleséget vészesz. nem vétkezel. ha a szüz leányzo férhezmegyen. nem vétkezik, de az illyeneknek háboruságok leszen atestben. 1 Cor 7. 28.
Storophila. oh! uram mit hallok, én ahoz adologhoz nem tudván, azt gondoltam hogy leg aláb atest talál valamely nyugodalmat a házaságban., hogy ha pedig azok kik meg házasodnak nyomoruságokot találnak a testben a melyben gyönyörüséget gondoltanak találni,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 303)