fogod. hogy mit tegyen mást meg tagadni, azt is könnyen meg fogod. hogy miben áll. magadot meg tagadni; ha példának okáért. látnád egy atyád fiát. egy szolgádot. hogy meg vernék, tömlöczben vetnék. vagy más egyebet szenvedtetnének véle, ha azellen nem állanál. nékie semmibén segittséget nem adnál, sőt még ha olyan idegenségel tekintenéd azt., mint ha ötet nem üsmernéd. azt meg tagadásnak nevezhetnék., eszerént is akarnám hogy bánnál magadal., ugy hogy ha azt vernék. sütnék., vagy akár mit szenvedtetnének is véle. de azt nem kellene szánnod, mint ha valamely ellenségedel bánnának ugy.
Storophila. oh! Istenem mit kell hallanom., azért hogy magamnak ellene mondgyak, szükségesé tellyeségel hogy olyan legyek mint a hólt, én azt meg vallom hogy az emberi gyengeség bennem vagyon. és attol mesze nem távozhatom. nem látom miképpen lehetnék oly kegyetlen magamhoz, én aki még másokon is igen szánakodom.
A kristus. Leányom. nem az, az én szándekom. hogy valamely kegyetlenséget jovallyak néked, hanem tsak az emberi hajlandoságokot akarom szivedböl ki irtani, és hogy ellene mondassak veled atesti kivánságoknak. az szülékhez valo szeretet én elöttem vétkes. hogy ha az. ellenkezik az Istenhez valo szeretettel. aki attyát vagy annyát, inkáb szereti hogy sem engemet. nem méltó az én hozám. matth. 10. 37. péter inkáb szereté életét mint sem engemet., a midön nem akará azt veszedelemre tenni., ugyan azért is meg tagada három szor; hogy ha engemet szeretet volna, kéttség nélkül. magát meg tagadta volna, én aki egyedül valo fia valék az én szüz anyámnak. nem tagadnámé meg magamot mint ha fia sem lettem volna. a midön nékie mondám. mi közöm nékem, s’ néked aszszonyi állat.? joan. 2. 4. nem azért mondám én azt. hogy az anyámot meg akartam volna szégyenitteni. hanem azt akartam meg mutatni, hogy á szülékhez valo szeretetnek., nem kell soha is meg gátolni a lelki dolgokban valo foglalatoságokot., erre valo nézve, egy szer a midön azt mondák nékem. imé ateanyád, és atyád fiai. kün állanak keresvén tégedet, azt felelém arra, kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai. matth. 12. 47. nem azért mondám ezeket, hogy valamely idegenséget akartam volna mutatni az anyámhoz. vagy meg vetni az
(III. A Keresztnek királyi uttya: 311)