elött ment volna el., hallá hogy nagy ditsérettel beszéllének felölle. azert hogy nagy buzgoságal hordozná a keresztet. noha nem az emberek ditséretekre valo nézve. vette vala fel akeresztet., mind azon által. a néki egy kevesé tettzék. örömel, és gyönyörüségel is kezdé halgatni. hogy ö felölle. oly ditséretel. beszélenének. de a kristus mindenkor nagy kegyelmeségel vigyázván reája, és akarván ötet a tekélleteségnek uttyán vezetni, gondolá hogy ezek a ditséretek, a melyek tettzenek storophilának. még nékie ártalmasok lehetnek. azert is mondá nékie.
A kristus. Vigyáz magadra storophila. mert nagy veszedelemben forogsz. nintsen veszedelmeseb kisértet, mint a ditséretet szeretni., akarszé magadnak tettzeni az emberek hejában valo ditséretekben, holot az el távoztat szeretetemtöl. ate valoságos boldogságodnak ellensége. mindenüt üldöz, és mindenüt keleptzét vett elödben. abetsülettel. és a tisztelettel akar el veszteni. azt ugy veti elödben valamint a maszlagot. és melléje vonya háloját, hogy meg foghasson. kerüld el azért a ditséretet., és tsak az Isten ditsöségét keresed.
Storophila. nem tudom uram hogy mi formában szivárkozot az elmémben. ez az átkozot mirigy, mivel már nem keresem a magam ditsöségit. meg vallom mind azon által hogy a midön valamely jó tselekedetért ditsérnek. a nekem egy kevesé tettzik, sokal is inkáb tettzenek nékem az ollyan jó tselekedetek. a mellyek látom hogy másoknak is tettzenek. az emberek nyelve olyan mint az égö kementze. a melyben minden nap meg probáltatunk. te tudod uram hogy mitsoda suhajtással vagyon az én szivem. és hogy mitsoda sok köny hullatásokot ejtek. mivel nem tudom hogy mikor gyogyulhatok ki ebböl anyavalyábol, és igen tartok az én titkos vétkeimtöl. a melyeket te jól láthatod. és a melyeket én észre nem vehetem
A kristus. mind ezek az el mult gyengeségidtöl vannak. mert mint hogy az elött igen kerested a ditséreteket., azért még mostanában is érzed, azokhoz valo hajlandoságodot. akaratod ellen is. mert a teremptönek. bölcs rendeléséböl. agyakorta történik, hogy a ki maga erejében bizik, a nagy kisértetekben forog. azért hogy meg üsmervén gyengeségit, magát meg üsmérje, és. el hagya magában valo hittségét.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 353)