de söt még a hozánk valo rosz tselekedete., mint egy köteledzen minket a véle valo jó tételre. én nem merek magamnak azal, hizelkedni. hogy valaha el érhessem az olyan nagy tekélletességet.
A kristus. leg aláb amások példájokra. valo nézve, igyekezél, mivel nem nehéz azt követni, a mit látunk hogy mások is követték.
ez iránt egy régi filosophus tanitvánnyának ahistoriájára tanitalak, ez a tanitvány egyszer valamely vétekben esvén, keré mesterét hogy botsátaná meg azt néki, a ki is olyan formán botsánatot igére neki. tsak hogy menne valamely bányában három esztendeig dolgozni. de emég nem elég, mivel atanitványátol azt kiváná, hogy meg más három esztendöt töltene ótt el. és meg fizesse azokot, akik ötet boszonttyák. vagy gyalázattal illetik. hat esztendö mulva a filosophus mondá néki, gyere már most velem áthénás varosában. hogy ótt meg tanulyad aböltseséget. abban avárosban pedig vala egy olyan öreg ember, aki aböltseséget tanittya vala, és az iskolájának mindenkor az ajtajában ült, és gyalázatos szokal. illette azokot kik hozája menének, meg akarván probálni békeséges türéseket., hasonlo képen kezde banni a filosophus tanitványával is. a ki azt tsak nevetni kezdé, az öreg ember azon tsudálkozni kezde, és mondá, honnét vagyon a, hogy a midön olyan boszonto szokot mondok néked, te azt tsak neveted.? hogy ne nevetném. felelé az iffiu, mivel már három esztendötöl fogva. akik engemet boszontnak. és bestelenitenek. azokot meg jutalmazom, magad is hasonlo képen bánsz velem. de a nekem semmiben sem telik. az öreg ember látván hogy az iffiunak nagy hajlandosága volna abölcseségre., bé fogadá az iskolájában. mondván, hogy érdemes volna. abölcseség tanulására. mivel hogy oly békeséges türö. jános praepost, ez a nevezetes remete, mindenkor elö beszélli vala ezt a historiát azoknak. a kik az ö klastromában akarának bé menni, hozá adván azt is. hogy a régi szent atyák, az alázatosság. és abékeséges türés által mentenek az Isten lako helyében. és hogy oda más kapun. nem lehet bé menni. hanem a nyomoruság és a szenvedésnek kapuján. a melyeket örömel kell szenvedni.
De még ezen kivül egy nehány példát hozok elö, az olyanokrol. kik
(III. A Keresztnek királyi uttya: 381)