A kristus. mint hogy ezeket a szent tselekedeteket tudod, miért kételkedtél tehát abban, ha kellé meg botsátani ellenségednek, és hozája háláadásal lenni agonoszért.?
Storophila. mert uram akor nem jutot mindgyárt eszembe. de azon kivül is, ezt a parantsolatot hogy szeressük ellenségünket., olyan nagynak tartottam, hogy mindenkor azt hittem, hogy kevesen vannak olyanok kik azt el kövessék.
A kristus. A valo hogy ez a parantsolat, nagy tekélletességre valo, mind azon által emeg volt még az ó törvényben is, mivel a szent irásban azt fel találod. ha ellenségednek. ökret, vagy szamarát meg találod, azt neki viszá vigyed, ha meg látod ellenségednek. szamárat a terhe alat el esni, tovab ne meny, ha nem segittsed azt néki fel emelni. exod. 23. hát még salamon nem mondé hasonlot. midön azt mondgya. ha az ellenséged éhezik, adgy enni néki. ha szomjuhozik, adgy innya, mert illyen formán. tselekedvén. eleven szenet gyüjtesz afejére. és az ur viszá adgya aszt néked. prov. 25. 21.
Storophila. A tsudálatos. dolog. hogy ez a törvény nem vezeti vala az embert a tekélletes igasságra. még is oly nagy jó erkölcsöt parantsolt néki.
A kristus Valamely elmét meg homalyositot arosz kivánság. az olyan el nem érheti ezt a nagy jó erkölcsöt. te pediglen leányom igyekezél atekelletességre, és meg látod hogy el felejted agyalázatot. nem akor, a midön imádkozol azokért kik meg bántottak nem is akor. a midön meg ajándékozod öket. és asztalodhoz hivod öket, hanem akor. a midön valamely nagy nyomoruságban látván öket, azon aszived meg esik. meg szánod öket, és anyi köny hullatást ejtesz, mint ha te magad volnál abban anyomoruságban.
Storophila. mitsoda nyomorult vagyok uram. hogy olyan távul vagyok attol atekélletességtöl. mikor érhetem el azt a jó erkölcsöt. a melyet anyi szentek követtek.
A kristus. Légy jó reménségben leányom. és hitesd el magadal., hogy azt el nem érheted amagad erejével, hanem kérjed buzgoságal., hogy aki azt néked parancsollya, vigyeis végben azt benned. mert az Isten meg halgattya azokot, akik ötet kérik. ö ádd. de azt akarja hogy kérjék. aszentek példájokon pedig meg nem kell tsökenned.,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 383)