uram mi rajtunk, mert már régtöl fogvást szidalmaztatunk. a mi lelkünk tele szégyen vallásal, gyalázattal is illetnek a gazdagok, és a kevélyek. ps. 122. 4. de a nagy vigasztalásokra lehet az én szolgaimnak. és örömmel is követhetnek engemet. ha ezekröl aszavaimrol gyakorta emlékeznek, ha evilág titeket gyülöl, tudgyátok hogy engemet gyülölt eléb ti nálatoknál, ha evilágbol valok volnátok. evilág ami övé szeretné azt, de mivel hogy nem evilágbol valok vagytok, hanem én választottalak titeket. evilág közül. azért gyülöl titeket evilág. joan. 15. 18.
Storophila. Mitsoda kedves dolog uram. ezt a tisztátalan. világot ugy tekinteni mint olyan dolgot, mely méltó gyülölségedre. gyölölvén öis azokot kik tiéid, kérem uram azt a kegyelmedet, amely el hagyassa velem tellyeségel ezt a világot, a mely mind akaratot, mind tehettséget adgyon belém.
A kristus. azt tud meg leányom. hogy mentöl fellyebb emeltetel az Isten bölcseségének értelmében, annál inkáb meg halsz atest hajlandoságinak, ha meg világositatol az Isteni bölcseségnek világával, a világot ugy tekinted mint meg holtat. és valoságal. el mondhatod, a világ meg holt, és fel feszitetet nékem. én is meg holtam, és fel feszitettem a világnak. azt is tud meg, hogy ennek a bölcseségnek szinét meg nem láthatod, ha avilágnak meg nem halsz, mivel ez a böltseség olyan szépség, a mely magához vonnya az értelmes lelket, és ez a szépség annál kedveseb hogy tiszta, annál tisztáb hogy a lelki dolgokot keresi, és annál inkáb keresi a lelki dolgokot, hogy a testi dolgoknak meg holt, ugy tettzik hogy mind ezekre valo nézve. magadban fel teheted, hogy nem követed atsalárd világot, el hitetvén azt magadal. hogy tölle semmit sem várhatz.
Storophila. uram enékem elég, semmi nékem evilágban nem tettzik. semmi bennem nintsen. a mi a világé volna. és én nem kivánom semmijit, a világ semmimet nem birja. és én sem birom semmijit, ha birnám is, örömömre nem volna. és ha tölle meg válom is azon nem szomorkodom. minden kivánságom tsak az, oh! én Istenem, hogy oly erösen lehesek hozád kaptsolva, hogy semmi tölled el ne választhasson.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 394)