Huszadik Rész. Hogy a kristusal. együt kel fel feszitetni.
A kristusal együt meg feszitettem. gal. 2. 19.
Storophila. Továb is akarván magat oktattatni, kérdé, honnét vagyon uram. hogy anyi sokáig sohajtottam utánnad, és kerestelek, mind azon által még meg nem találhattalak. kivánságom szerént. miért fosztasz meg engemet magadtol. mikoron lehetek örökösön hozád kapsolva., ugy hogy semmi tölled el ne választhasson.
A kristus. Az attol vagyon, hogy nem ótt keresz engemet ahol kellene, mivel én nem találkozom azok közöt, kik a gyönyörüségekben élnek, engemet a világban kereszsz, és én nem vagyok a világbol valo. ha fel feszitetted atestet rosz kivánságival együt, ha a világ fel feszitetett néked, és te is avilágnak, és ha tsak azt keresed ami nékem kedves, meny fel akálvária hegyére. és ót meg találsz engemet, ugyan ót is áldoztattam én fel, hozad valo szeretetemböl, meny fel tehát báttran arra a helyre, ha ugyan valojában vagyon kedved engemet meg találni, a midön ót fent lészesz, az egész világot meg vetésel fogod tekinteni.
Storophila. uram ezt tellyes szivemböl kivánom, de kérlek mond azt nékem. hogy lehesen valakit fel fesziteni nem tsak testi képen, de még lelki kepen is.
A kristus. a meg lehet ilyen formán, példának okáért. a midön vaiaki semminek tartván anyomoruságokot. örömel veszi atesti szenvedéseket, és a nyomoruságokot ugy tekinti, mint olyan szegeket, a mellyek a boldog életre vezetik, mivel azok a szegek melyek az ö kezit és lábát által lyukaszttyák, olyan kólttsok, melyek meg nyittyák a menyeknek kapuit.
Storophila. adgyad én Istenem hogy veled együtt. szegesztessem fel a keresztre. hogy hadd élhessek az örökké valo boldogságban.
A kristus. el vezetnek oda tégedet a szegek, és a kereszt, ugyan is, az olyan aki akeresztre vagyon fel feszitve, a jelen valo dolgokot nem tekénti, nem gondolkodik arrol amit avilágban szeretet, amás naprol nem nyughatatlankodik. nem kiván gazdagságot birni. a kevélység irigység nem haborgattya, agyalázatra nem hajt, ha ámbar még lélegzetet veszen is, de magát. ugy tekinti mint holtat, minden kedvét. gondolattyát, az örökös hazája. felé igazgattya,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 395)