e szerént kel néked is meg halni atest kivánságinak, és az egész teremtet állatoknak, és tsak egyedül amenyet kell tekintened, és reménlened.
Storophila. oh! uram. mit kivánhatok az égben, és mit kivánhatok eföldön, hanem tsak egyedül tégedet, atestem, és a szivem fogyni kezd, légy oh! én Istenem. az én szivemnek Istene. és örökké valo részem, énnekem, ps. 72. 24. szeretlek tégedet oh fel feszitetet szeretet. nem is elégszem meg addig, valamég hozád nem leszek kötözve, aszeretetnek kötelével. ugy hogy soha. semmi tölled el ne valaszthasson.
A kristus. már mostanában keszdesz tudos lenni a szeretetnek tudományában. ezeket, senem a test, se nem a vér mondattya te veled, hanem az én atyámnak lelke, pálban. ezen lélek lévén, mondá, a kristus.l együt meg feszitettem, élek pedig én, vagy is nem én élek, hanem akristus él én bennem. gal. 2. 20. latodé azt. hogy mi képpen. el ragadtatik az olyan elme, akiben Isteni szeretet vagyon. és hogy mitsoda kivánatos dolog legyen az, ez a szeretet ollyan nagy volt bennem. hogy az emberekért magamot meg alázván, a szolgának formáját vettem magamra, és anyira vitt, hogy magamot fel feszitettem, és véremet ki ontattam érettek. az illyen nagy szeretet mondatá pálal is ezeket a szokot. élek, de nem én. hanem a kristus.éll én bennem, látod hogy mitsoda drága életet okoz ez az Isteni szeretet, és hogy ezel mitsoda tellyes vala az én apostolom., aki is egészen én nekem, és a keresztnek adta vala magát. ugy anyira hogy mindent tsak az én akaratom szerént tselekedet, azért nem is azt mondá, hogy én akristusban, vagy a kristus.©rt élek. hanem hogy akristus éll én bennem.
Storophila. uram meg nem foghatom jól ezeket. és nem tudom mitsoda értelemel mondgya az apostol ezeket a szokot, élek én. és az után, nem én. hanem a kristus.éll én bennem, ezekben a szokban nagy ellenkezést látok, nem is tudom hogy mi képpen mondhattya, élek, és nem élek.
A kristus. hogy veled meg értessem ezt a titkot. egy hasonlatosságot hozok elö, az oltani valo veszö. a mellyet atöröl le vágnak. tellyeségel meg holt annak a fának a melyröl le mettzették. és annak a fának éll a melyben óltották, mivel attol veszen már magának eledelt, igy hasonlo képen az olyan aki avilágtol el válik, én belém óltatik, a világnak meg hal. de töllem vévén életet, és kegyelmet,
(III. A Keresztnek királyi uttya: 396)