Nyoltzadik Rész Hogy ha ditsöségeseb koronát érdemelé, a kereszt, és aszenvedés, mint sem, a tsendes életben tett jó tselekedetek.
A kristus. ujjab dolgokrol valo beszélgetést akarván el kezdeni, storophila. meg elözé, és illyen kérdést téve, uram, a fellyeb tett beszédidröl egy gondolat jött az elmémben, nem tudom hatsak attol vagyoné, hogy az aszonyok mindent meg akarnak tudni, vagy is attol vagyon. hogy többet akarok tanulni, ezt uram itéletedre hagyom, de ha látod hogy a dolog meg érdemli a feleletet, kérlek világosisd meg elmémet.
A kristus. Igen is meg halgatlak, mond meg gondolatodot.
Storophila. azt akarnám uram meg tudni. hogy ha drágáb koronát osztogatnaké azoknak, a kik keresztet viselnek, és nyomoruságban vannak, mint sem azoknak, akik kereszt. és baj nélkül vannak.
de akik mind azon által. a jó tselekedetekbe foglallyák magokot.?
A kristus. erre könnyen meg lehet felelni, de leg elöbször is azt meg kel tudnod. hogy egy valoságos kereszténynek. hivatallya abban áll, hogy jót tselekedgyék és a roszat el szenvedgye, azt kel már. meg tudni. hogy melyik hasznosab. akettö közül, de elöbször mond meg nékem, honnét jött ez a gondolatod,?
Storophila. uram, nem régen olvastam a szent liduvina szüz életében. hogy huszon nyolcz esztendeig valo betegségben lévén, mindenkor jó kedvel és örömel szenvedet. egyszer elméjiben el ragadtatván, sok féle drága kövekböl valo koronát látot, a mely nem volt még egészen el végezve, az után magában térvén. gondolkodék hogy mit jelentet volna a korona, és az Istent buzgoságal kéré azon hogy ujjab szenvedéseket küldene reája, hogy el végezhesse azt a héjános koronát. meg is halgattaték, imádsága, mert holmi gonosz emberek. bé menvén hozája, minden féle mocskos, és ocsmány szokal illeték ötet, ezel még meg nem elégedvén, meg verék, és véresen hagyák, midön pedig azok az emberek ki mentenek volna házábol, az angyal néki meg jelenék, és köszöntvén. mondá nékie. a mely koronát héjánoson láttál, amár tellyeségel egész, mivel ezek az utolszori szenvedésid, adrága kövek, amelyek hejával vala a korona.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 425)