elött vannak, ót se éhséget, se szomjuságot, se hideget, se meleget nem fognak szenvedni, mivel a bárány aki a széknek közepiben vagyon. nékik pásztorok lévén. öket az élö viznek kut fejére vezeti. és az Isten meg töröli az ö köny hullatásokot.

Storophila. adgya az én Istenem. hogy a közi aboldog sereg közi számláltassam., és lehessek az ö szent társaságokban, de édes jésusom. miért vagyunk mi ollyan sokáig itten, a kapuk még zárva vannak. ki nyittya meg nékem azokot.? kiáltani nem mérek, tartván attol hogy azt ne felellyék nékem valamint az esztelen szüzeknek. hogy nem üsmérlek tégedet.

A kristus mit félsz leányom. zörges bátran a keresztedel. mivel a ki zörget annak meg nyittatik. a menyeknek országát eröszakal veszik meg. nem mondottamé az évangyéliumban., hogy igyekezél a szoros kapun bé menni, nem tsak szabad zörgetni. de azt meg kel tudni. hogy a menyei utat. erö szakal kel meg nyittani. a keresztedel pedig meg nyithatod a menyei kaput, mivel a kereszt annak a kólttsa.

Storophila. engedelmeskedvén minden erejével kezdé akaput verni akeresztel. mondván, emellyetek fel. fejdelmek a ti kapuitokot. és emelkedgyetek fel örökké valo kapuk ps. 23. 7. had mehessek bé az Istennek házában., azonnal. a menyei kapu meg nyittaték. és ez a boldog lélek sok nyomorusági után. nagy orömel az Isten házában bé botsátaték, de minek elötte bé ment volna, egy darab papirost le ejte. a melyen illyen formában vala le irva a testámentuma.

A kristus a közben jároja. ennek a testámentumnak. hebr 9. 15.

Storophilanak Testamentuma

Storophila immár a menyei kintset, birja, és el hadgya, enyomorult helyet, de minek elötte, lássa a mennyeket, irásban fel tészen. sok szép intéseket,

Halandok láttátok, földön sok hartzokon, valék, s’ veszedelmes, keserves probákon, dühös ellenségem, talám tartna lántzon, hanem jartam volna, akeresztes uton,

(III. A Keresztnek királyi uttya: 447)


Előző oldal | Következő oldal