Meg válto Istennek, követtem nyomdokit, elmémben tartottam. azö szent példáit, bövségel nyujtotta, ö ream kegyelmit, végtire meg nyitva, látom ég kapuit,

Ály meg, mondgyák nekem, vagy közel kapuhoz, el érted, s’ jutottál, örök boldogsághoz, akarom hogy mindgyárt, fogj testamentumhoz, hogy mások is varják, jutni jutalmidhoz.

Mindgyárást fogadám engedelmeségel, ur parancsolattyát. alázatos szivel, azonnal egy angyal, irá siettségel, aki is lelkemre. van gond viselésel,

Én sok nehéz dolgot, eföldön probáltam, én ki a keresztet, szivemben hordoztam, én ki ezen kereszt, által boldogultam, ennek sulyos voltát, holtomkor kostoltam,

Éltem, és halok meg, igaz szüzeségben, volt részem atyamtol. maradt örökségben, szentül igyekeztem, élni akölttségben. tápláltam, s’ ruháztam. kristus szegényiben.

Oh! mely bövön azt most, viszá adgya nékem, ki mondhatatlan lesz, menyekben a kintsem, de ö szeretetit. kel meg tekintenem, és azt dragábra is. nekem betsüllenem.

Hallandókén a mely, joszágot most osztok, annak örökösi, lésztek ha akortok, nézétek mely mezöt, s’. aratást mutatok, nem bánom részemet, tsak el foglallyátok.

A jésus törvénye, alat ti éllyetek, az ö kereszttye lesz, nektek üdvességtek, a menyegben menni, ötet kövessétek, mert ö egyszersmind út, és mind vezéretek,

(III. A Keresztnek királyi uttya: 448)


Előző oldal | Következő oldal