azt anagy boldogságot.? éppen nem. de mitsoda nagy munkát nem érdemel. az a véghetetlen nyugodalom., avalo hogy azért örökké kellene munkálodni, de meg nem kel ijedni, mert az Isten tellyes irgalmaságal., noha az a nagy boldogság örökké valo munkát érdemlene, de mint hogy az, az embertöl nem lehet., mivel az élete

rövid, az Isten meg elégszik azal a kevés idövel, mert ugyan is mi volna egy nehány ezer esztendöt a munkában. és a szenvedésben tölteni, ha jol meg tekinttyük az örökké valoságot, mitsoda ki mondhatatlan irgalmasága az, az Istennek, a midön nékünk azt mondgya., hogy amit nékünk ád, annak nem lészen vége. nem mondgya azt, hogy munkálodgyunk egy nehány ezer esztendökig, hanem hogy munkálodgyunk az alat akevés idö alat, a melyben élünk, és az után. örökké valo nyugodalomban lészünk.

Oh! örökké valo nyugodalom, oh! mindenek felet valo öröm, amelyben örökké láttyuk szerettyük, és ditsérjük az Istent, oda vezet tehát minket a keresztnek uttya, valamint láttuk hogy storophilát oda vezette. és engedgye az ur, hogy ennek a könyvnek olvasása segittsen minket is, hogy oda érkezhessünk. és ditsérhessük a szent haromságot, a kinek ditsöségire ajánlom ezt a forditást.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 450)


Előző oldal | Következő oldal