városát, husvét éttzakáját nagy pompával tisztelték, nem tsak a templomok, de az egész város világoságban volt. számlálhatatlan szövétnekek, vagy is inkáb viaszbol valo oszlopok égtenek, a melyek azt a szent éttzakát fényes nappá változtattyák vala, annak anagy városnak piattzain. asok tsorgok. fel valának ékesitve a jó pásztornak képeivel, vagy az oroszlányok közöt lévö danielnek képeivel, azt ki ki tudgya, hogy mitsoda méltoságoson bánék Constantinus a nicaeai gyülésben lévö atyákal, minden féle alkalmatoságot rendeltete nékik hogy a gyülésben mehessenek, a még agyülés tarta, addig a maga költtségin tartá öket. és mindenikét ajándékal botsátá viszá, apüspökök ellen valo néki adatot instantiákot meg égeté, a Confessorokon lévö seb helyeket meg tsokolgatá, a gyülésben pedig test örzöi nélkül ment bé, és tsak akor üle székiben. amidön apüspökök inték néki, utollyára meg vendégelé öket, és maga is jelen volt, akor meg lehete látni, hogy láthato képen uralkodik akristus még a királyokon is.

A nagy theodosius még nagyob tiszteletet ada avallásnak, a keresztény jó erkölcsöknek tselekedetivel. egyakran imádkozot, minden nagy dolgaiban az Istenhez folyamodot, és minden gyözedelmeit néki ajánlya vala, valo hogy athessalonika béliek ellen valo haragjában nagy vétket tselekedék, de a penitentzia tartás is ahoz hasonlo volt, szent ambrushoz pedig senkit apüspökök közül hasonlonak nem tartot. mert ehizelkedés nélkül bánék véle, a császárnét is igen ditsérik jó erkölcsiért, és a szegényekhez valo szeretetiért, ez a jó erkölcs mindenkor meg marada a maradékok közöt, de eleg inkáb ki tettzék pulcheriában. aki tizen ött esztendős korában. az Istennek. szentelé szüzeségit, más két egy testvér leányokal együt, ez az udvart el nem hagyván, ót oly buzgoságos, magános, és joban foglalatoskodo életet élt, hogy az auctorok az udvarát, egy klastromhoz hasonlittyák.

Az illyen jó erkölcsnek iskolájában nevelé fel az iffiu

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 393)


Előző oldal | Következő oldal