38. Beszélgetés Hogy a láthato dolgok avallásnak segéltenek.
A valo hogy a keresztényi vallás belsö, és lelki vallás, de emberek a keresztények, és ök is érzekenységüek, valamint mások, sokan még közüllök tsak aláthatokra vigyáznak, és kevesen vannak ollyanok, kik az értelem munkáira figyelmeznének, kel tehát láthato dolgokal segitteni abuzgoságot, ha angyalok volnánk, mindenüt egy aránt imádkozhatnánk. mezön, uttzán, uton, miért kerüllyük el a zörgéseket, kiáltozásokot, amídön imádkozunk, hanem azért hogy segittsük amenyiben lehet érzekenséginket gyengeségiben, hogy alátás, és ahallás az elmét más dologra ne függesze, mivel nem az Istennek vagyon, szüksége a templomra, hanem nekünk, ö minden helyeken jelen vagyon, és mindenüt meg halgat minket, de mi mindenkor nem vagyunk abban az állapotban hogy ötet kérjük, haszontalan volna tehát különös hellyeket szentelni az ö szolgálattyára, hogy ha azokot ollyan állapotban nem teszik, hogy bennünket buzgoságra indithassanak,
Példának okáért gondollyunk el, egy olyan templomot, /a mint hogy elég is vagyon olyan/. ahol szüntelen valo kiáltást, zörgést, hallanának, amely oly tisztátalan volna, hogy nem tudná az ember hová térdepelyen, a mely kitsid lévén, a sok nép egyik a másikát taszigálná, lábokal tapodná, a szem tiszteletes dolgot nem láthatna, hanem a füstös kö falt, poros képeket, és más egyéb tisztátalanságokot. hát még arosz énekesek, kik az éneket, imide, amoda vonnyák, és a fület hasogattyák, sokal könnyeb volna figyelmeteségel. imádkozni egy házban. vagy amezön, mint sem egy. illyen templomban, ellenben pedig, egy ékesitetet, tiszta, tsinos, és tsendes templomban, ahol az Isteni szolgálat szép rendel
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 402)