akik abetsület tudásban neveltettek vala fel, és avaloságos nemesi magaviselésben, akik másként is, szüntelen elmélkedtenek a szent irásrol, amely azt mondgya, hogy az ember meg üsmérszik aköntöséröl, nevetéséröl, és járásárol. eccl.19.27.
42 Beszélgetés A szent Aldozatrol.
A püspök az oltár mellet lévén, adiaconusok keziben adták az ajándékokot, amelyeket anép ajánlot, mind azáltal, némely helyeken apüspök maga ment el venni az ajándékokot, afö renden valoktól, mint romában atanáts uraktol, és a feleségektöl, ord.rom.l.n.13. mivel minden renden lévö keresztények. nagy, és kitsid, jelen voltanak együt az Isteni szolgálaton, más féle ajándékot pedig nem tettek az oltára. hanem a kenyeret, és abort, atöb ajándékok, ugy mint, az élés, pénz, gyertya, és minden valamit anép ajánlot az egy ház szükségire, a diaconusok kezéhez ment, és azokra, ök viseltek gondot, avalo hogy új gyümöltsöt is tettek az óltárra, és azt meg szentelték az áldozat után,
A püspök, azt a kenyeret áldotta meg, a melyet ahívek ajánlottak, ki ki pedig maga kezével munkálodot az ajándékon, a melyet ajánlot, arra intették ahiveket, hogy mindnyájan ajándékot ajánlyanak, vagy leg aláb azok, akik Commoniora mentenek, és azt nem tartották helyesnek, hogy a gazdag olyan kenyérböl részesüllyön, a melyet a szegény adot, apüspök, maga is adot ajándékot, és vala romában erre rendeltetet sub diaconus, oblationarius. ord rom.n.14.15. az oltáron tehat anyikenyér volt: hogy ugyan rakva volt azt oltár, valamint mondgyák az imádságok, secreta. in nativ. st joan. et in vigil.om.ss. aCorporále egy nagy abrosz volt. a melyet kétt sub diaconus teritette az oltára, az archidiáconusnak
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 412)