öregekben, se ahazához valo szeretet, ki ki amaga kedvit és hasznát kereste, azért is, tsak árulás, és hitetlenség volt közöttök, a romaiak el lágyulván, atunya, és kényes életben, magokot, abarbarusok ellen, penzel fogadot más barbarusokal oltalmazák, v. amm.marcel. 1.14. et 28. azonban önnön magok. akényeségben valának el merülve, végtire, az ö hamiságoknak, és fertelmeségeknek. pohára meg telvén, az Isten példás igasságot tett rajtok, amint meg mondotta vala szent János által, apoc.III.18. a barbarusok egy nehány szor, meg vevék, és fel prédálák roma városát, és annyi sok martyromoknak vérekért, boszu állás lett, az északi népeknek. hatalmok alá esék anap nyugoti birodalom, a melyet sok felé el is oszták, etehát avaloságos oka aromai birodalom elesésének, és nem a keresztényi vallásnak fel állitása okozá azt, a mint azt tartották a koron apogányok, és amint machiavélus. és más egyéb istentelenek merék azt mondani az utolso idökben.
A keresztények, oly meg romlot nemzettség közöt lévén, amint valának, az utolso idökben lévö romaiak, v.salvian. de gubern. dei. lib 6. nehéz dolog vala, hogy az ö jó erkölcsök, valamely fogyatkozást ne szenvedne, föképpen azért, hogy nem lévén ugy el szakadva a pogányoktol, mint az üldöztetések idejében. társaságokot nem kerülték, hanem tsak az ö baráttságokot, keresték, nem kel tehát tsudálni, ha a szent atyák, már anegyedik saeculumban. némely rosz erkölcsököt, a szemekre hányák akeresztényeknek, szent ágoston. azokot el nem titkolá az ollyan pogányok elött, kik meg akarának térni, nehogy azután. meg botránkozanak az ollyanokon, a sokaság között, mondgya ez a szent. kik aláthato templomokot. bé töltik. látni fogtok, részegeseket. fösvényeket, tsalárdokot, feslet életüeket, mulattság keresöket, varáslokot, szem
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 453)