Noha abirodalom még egy kevesé fent tartotta magát, mind azáltal, már nem azok arégi romaiak, se nem azok agörögök valának, hanem tsak anevek, és anyelvek volt meg, már ezek elegyesek valának minden féle barbarusokal, thráciánusokal, illyrianusokkal, örményekel, persákal, scythusokal, sarmatákal, bulgarokal, avilág historiájában. nem látunk ollyan meg romlot nemzetet mint az utolso idökben lévö görögököt. arégieknek minden gonoszságok bennek fel találtatot, de nem atudománnyok, mind azáltal keresztények valának mindnyájan, és szorgalmatosságal meg tartották külsö képpen avallást mind a mái napig.

Azt el nem kerülheték hogy a törökökkel együt ne élyenek, amiolta ezek el foglalák anap keleti országokot, mert a mahomet nemzettségi fel álitván ahamis vallást, akeresztény vallást meg hagyák, az avallás tsufos vallás lévén, az okosak azt bé nem veszik vala, nem is talált volna, annyi követöket, hogy ha tsak atanitást, nem kezdette volna az ostoba szerecsenek közöt, mahomet szerencsés lévén a hadban, aprédát egy aránt osztotta, akeresztények pedig sokáig nem szokhatának a muszurmányokhoz.

De végtire meg szokának, és két száz esztendö mulva a muszurmány birodalom meg erösödvén, az ö vallások sem tettzék oly tsufosnak, atudatlan keresztények elött, a mahomet vallása már régi lévén, aminden féle fabulákal meg vala rakva, és az álcorán béli pompás bolondságban. az Istennek szent neve mindenüt fel lévén téve, az el altathatta atudatlanokot, amely mindenüt az Istennek egyeségit tanittya, és abálványozást tilttya, emlékezetet is tészen az itéletröl, a pokolrol, és aparaditsomrol, tisztelettel beszél mojsesröl, nagy ditséreteket ád akristusnak,

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 463)


Előző oldal | Következő oldal