A valo hogy a muszurmányok, sok keresztényi külsö szokásokot vettek bé, mivel hogy a régi keresztények napjába. hét szer imádkoztanak, ök ött ször imádkoznak, a keresztényeknek negyven napi böjttyök vagyon., ök huszon kilentz napot böjtölnek, estig se nem esznek, se nem isznak. nem is dohányoznak, a keresztények is eszerént tselekesznek vala, azokban az idökben, a keresztények vasárnapot üllik, ök pénteket, mi atemplomokban gyülekezünk az imádságra, az olvasásra, és a predikaciora, ök is imádkoznak az ö csáméjokban. az ö modgyok szerént, ahol az alkoránt olvassák. és prédikálnak, ök alamisnát sokat adnak. és sok ispotályokot épitének. ö köztök is vannak szerzetesek. akik együt élnek igen nagy sanyaruságban, mivel nintsen ollyan külsö sanyaruság, a melyet a jó erkölcs nélkül valo emberek ne gyakorolhassák, a haszonért. és atekintetért, de magokot arra nem adhattyák, hogy magokat el rejtvén, csendeségben, és munkában tölttsék életeket, etsak egy keresztényhez illik.
A mi országokot jároink, noha akereszténységben neveltettek fel, mind az által, gyakorta meg űtköznek azokon a vallás béli külsö szokásokon, és azokon az emberi jó erkölcsökön, a melyeket látnak ahitetlenek közöt. és gyakorta meg tántorodot elmével térnek viszá, el hitetvén magokal, hogy a vallásbéli dolgokban, semmi külömböztetést nem kel tenni, hogy ne tántorodnának meg tehát azok az együgyü keresztények. kik az ö hatalmok alat nöttek, és nevekedtek fel,? és az alat is kel élniek, akik mindenkor nyomorgatásban voltanak, és a kik láttyák, hogy az attyok hitét el hagyván, állapottyokot meg jobbitthattyák, de azt kel tsudálni hogy mindnyájan el nem tértenek, és mi tehet valoságosab bizonyságot, az évangyélium nagy erejéröl, és a mahumet vallásának
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 464)