azoknak., akik el mentenek, az Isten szolgálattyára., eszerént nevezték azt ahadakozást, villehard.lib.1. és az illyen rend kivül valo botsánat., viszen vala oda anyi népet, igen kedves dolog vala egy ollyan nemességnek. aki tsak a vadászásban, és ahadakozásban töltötte életét, a nehéz penitentziák helyet, hadi szarándokságra el menni, mivel azok apenitentziák, böjtölésekböl, imádságokbol, álottanak, de föképpen régente, még lora sem volt szabad ülni, se fegyvert viselni, kedvesé lön abban az idöben apenitentzia tartás, mivel hogy let volna nehéz az uti fáradság ollyan embereknek. akik hozá szoktak a hadakozáshoz, de söt még a sok külömb külömb féle tartományok. amelyeken által mentenek., nékik mulattság volt. nem volt tehát nékik semmi nehezeb. hanem hogy el hagyták hazájokot, házakot. és tselédeket.

Mind azon által, oly hoszas, és oly nagy társaságban valo út. nem igen jó orvoság vala, a bünösök, magok meg jóbbitásokra, a töredelmeség sem alkhaték meg. az utozo szorgalmatoságal, hogy pedig az út unadalmasnak ne tessék, szokás. az idöt, sok féle tréfás beszédekel tölteni. azon is gondolkodik ki ki, hogy mivel éllyen, és mitsoda szállása legyen, és a szállásokon, sok féle dolgok történnek, atorkoság, és atopzodás, sokszor meg történik az uton. nem lehet mértékletes és egy aránsu életet élni, azt is hozá teszem, hogy menyi féle szokásu nép közöt kelletet el menni, a még a szent földet érték, a sok veszekedések, és izetlenségek. minden nap meg történhettenek, anyi sok féle nemzet közöt, ugyan láttyuk is azt ahistoriákbol, hogy a keresztes had, hamisab volt amás féle hadnál, joinville. pag.32. és hogy minden féle vétek volt közöttök, egy szoval azok a butsujárások, ha valamely vetkeknek meg büntetésére valának, a keresztesek, nem anyira amagokét bünteték meg, mint a hitetlenekét, és schismaticusokét, akikre Isten. ostorul botsátotta volt.

Sok számu püspökök, papok. és barátok a keresztet fel

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 478)


Előző oldal | Következő oldal