vevék, némelyek, valoságos buzgoságbol, sokan pedig a szabad életre valo nézve, mivel azt tartották, hogy szabad fegyvert viselni, ahitetlenek ellen, el lehet itélni, hogy mitsoda fogyatkozást nem okoza arendben az illyen szabadság, apápák, magok kételenek valának el szenvedni egy részint, az illyen sok roszat, látatlanná kelleték tenni a különös rendeletlenségeket, hogy a fel tett dolognak. anagya véghez mehessen, sokat kelleték el türni a fö tiszteknek. mind addig valamég a vallás dolgában munkálkodtanak, noha azt meg bestelenitették, rosz élettyekel, idövel az indulgentiát ollyan keresztesekre is terjeszték, kik az eretnekek ellen hadakozának.
Nem tettzék igasságosnak lenni, hogy meg foszák ettöl akegyelemtöl az aszszonyokot, és az ollyanokot kik fegyvert nem viselhetének, azért azoknak is indulgentiát adtanak, a midön ök is adtanak ahadakozásra, azoknak, kik atemplomokra, vagy az ispotályok fundatioira adtanak, egész, vagy meg határozot indulgentiájok volt, a kik a szegényeknek adtanak, azoknak is indulgentiájok volt, ez igy lévén, az elég tételek. tsak nem szabad itéletre hagyatának, a penitentziális szabot rendeket senki sem követvén, tsak hamar elfelejték., és agyonás nehezebbé lön a penitentziánál.
65 Beszélgetés A Doctorok sokaságárol.
A tizen harmadik saeculumban kezde el fogyni arégi rend tartás, és addig atudatlanságnak setéttségében, meg marada a tráditio által, annak pedig nem árta egyedül annyit atudatlanság, mint az új tanitások., mert abban az idöben kezdének el távozni a tiszta tanyitástol, és az okoskodásra adák magokot, aristotélest fel kapák. és nagyra kezdék betsüleni a dialectikának, és a metaphysikának mélyen valo
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 479)