vetekedésit, arégi könyvek ritkák lévén, és a nyelv változása miat azokot nem értvén, azon idöbéli auctorokot kezdék olvasni. grátiánust inkáb olvasák. mint sem az atyákot, az irásba inkáb keresék a figurális értelmet, mint sem a betü szerént valót.
A tizen kettödik saeculumtol fogvást,. többire apüspökök magokot. a prédikacioban, és az oktatásban. nem igen foglalák, a világi dolgokal magokot meg terhelék, a világiak, de fö képen a fejdelmek. tudatlanok lévén, nem lehetnek vala tanátsok nélkül, a püspökökböl, vagy az apáturokbol tesznek vala Canceláriusokot, és más ministereket, és ezek itélték az egész dolgokot, noha ezeken kivül is elég dolgot ada nekik az ö világi uraságok, és nagy joszágok, gyakorta kelleték hadakozni, várakot erösitteni, és hadat gyüjteni, de minden idöben, nagy udvart, és sok tselédet kelleték tartani, mind ennyi sok foglalatosságok közöt, a lelki dolog, a melynek elsönek kelletet volna lenni, gyakorta hátra marada, és igy, a tanitások a predikaciok, és a szentségeknek ki szolgáltatások, a doktorokra szálla, akik az universitásokban tanulának.
Az universitásokot, ugy tettzik, hogy az Isten azért álittá fel, hogy az utolso idökben, meg tartassanak atudományoknak, és arend tartásoknak tradicioi, idövel, a koldulo szerzetesek is bé vétetének az universitásokban. és nagy segittségére lettenek az anyaszent egy háznak, azokban a tudatlan idökben, de azok a szerzetesek. akár mely szentek, és buzgok valának is, de nem voltanak olyan pásztorok, akiknek magános nyajok lett volna. inkáb mondhatni hogy ollyan missionariusok valának, kik a superiorjok parantsolattyábol, egy tartománybol, a másikában mennek vala., az eretnekek, és a bünösök meg téritésekre, a munkájok hasznos volt., de nem volt állandó, azért hogy sokáig egy helyben nem maradhattak,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 480)