ugyan azon lészen örökkön örökké, hejában igyekeznek arosz keresztények. már régtöl fogvást azon, hogy el nyomják azt a tiszteletet., a melyel mindenkor voltanak a régiséghez, és a szentek példajihoz, álitván azt, hogy a kereszténység elsö saeculumiban, az emberek más természetüek valának, erösebbek lévén, a böjtölést, és a sanyargatást inkáb szenvedhették, az elme hajlandob volt a tanulásra, és a jó erkölcsök könyebbek voltanak, ha nékik azt mondgyuk, hogy szent péter. és szent pál a szegénységben. és a dologban töltötték élettyeket, azt felelik reája, hogy azok apostolok voltanak, de szent antal, és szent marton, kemény penitentziát tartottanak, erre azt mondgyák, hogy azok szentek voltanak,v. st chrys. Compunct. szent agoston mindenkor azon volt. hogy a Cléricusi mindenkor egy társaságban élyenek, magais szegény modra élt, noha püspök volt,
Ugy tétettyük. mint ha tisztelnök arégi hagyásokot, noha azokot valoságal meg vettyük. ugy tekénttyük, mint tsudálatos idöbéli dolgokot, kettségben esnek, azoknak követésin, azokot nem is akarják meg tanulni, mert ha tudnák, a szemünkre hánnák azok rendeletlenséginket, mi azt lehetetlennek tarttyuk., a mit erötlenségünk miat nem követhetünk,
Azt mondgyák sokan, hogy az anyaszent egy ház iffiuságában, erejében volt, nemesi nagy jó erkölcsökel birt, de mostanában már hanyotlik, és öregségiben vagyon, olyan volt mint a tavasz, és anyár, már most mint atél, de mire valok ezek a metaphorak,? azt gondollyáké, hogy az anyaszent egy háznak tartása, hasonlit az esztendö forgásához. vagy az emberi élethez,? ki merné azt mondani, hogy nem volt tekélleteségben kezdetekor, hanem idövel lett tekélletessé, és hogy ugy fogy el, valamint aromlando teremtet állatok, vagy valamint az emberi munka.? de még is miben mondhattyák hogy lett változás, az evangyélium ki hirdetésétöl fogvást, az emberi természetbenné,? az egész historiákban ellenkezöt
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 484)