volna benne, mert szebbeket nem lehet ki gondolni mint it vannak, de azt tsudáltam én mindenkor, most is tsudálom, hogy ebben az Országban a’ mén lovak nem nyeritnek, menyi sok száz drága Paripákat láttam, egy szoval it, a’ ki tsak valamire valonak tarttya magát, metzet lora nem űlne, mindazonáltal ebben az Országba soha egy lo nyeritést nem lehet halani.
Irja Ötsém Uram hogy Bornemisza Őtsénk Uramnak, az Anya Haller Borbára volt, a’ Nénénknek Torma Borbárának volt még egy fia Haller Urtol Jánosnak hivták mint egy három vagy négy esztendős volt mikor én láttam, ha az az Ur elé még.
Azt is szeretném tudni, ha a fiadfalvi Atyafiak Nemesek, Tormák kőzűl kik élnek, tudom hogy a’ kiket én esmértem vagy meg-holtak, vagy Centurioká lettek.
Azt sem irta meg Őtsém Uram ha Baranyai Sogorának, annak az emberséges Uri embernek vannak é fiai.
Őtsém Uram nem Levelet, hanem Kőnyvet irtam kednek, azt nem tudom mint olvasák, de azt tudom hogy győnyőrűségel irtam, nem is lehet azt tsudálni, ha annyi sok esztendőkig valo halogatás után a’ levél hoszu, a’ meg tartoztatott vizet ha meg botsáttyák, nagyob sebességel foly.
Az édes Anyánknak levelét mind edig szives tisztelettel meg tartottam, de az Isten engemet ki vévén a’ tselédim meg nem tudnák betsűleni, azért Őtsém Uramnak kűldöm, hogy had tartsa meg, meg láthattya Ked, hogy mitsoda okos és hasznos tanátsit mulattam el,
(I. Misszilis levelek: 314)