mingyárt meg mettzi, semmi ágat nem hágy, kétszer imigy amugy meg kapálja, azután a’ bő szűretet várja, itt nem tudják mi a’ karodzás, se sem más munka nintsen a’ szőlővel, itt a’ győnyőrűséges veres Muskotály Szőllő, a’ mely talám mind Erdélybe, mind Magyar Országba ritka, itt vagyon olyan Szőllő, a’ mely hétszer hoz Szőllőt, az első hozás béli gerezdek igen nagyok, a’mint hogy egy szem Szőllő egy Szilváni nagyságu, a’ tőb hozások tsak Egresnek valok, más egyéb gyűmőltsők pedig tőb félék, és jobbak vagynak Erdélybe, hanem itt a’ Birs almák sokal nagyobak, és jobbak. ezekből ál az it lévő Oeconomia
Kérem Őtsem Uramat ne sajnálja kőszőnteni Bornemiszáné hugom és Angyom Aszszonyt, a’ kinek Istentől mind jo egésséget, mind hoszu kedves életet kivánok.
Innét a’ kedves Atyámfiainénak küldhetnék raritásul a’ szárnyas állatokbol, a’ mellyek nintsenek Erdélybe, ugy mint az uj Angyom Aszszonynak egy pár Veres foglyot, a’ mely hasonlit a’ tengelitzhez, lába, ora, szeme, veres, Bornemiszáné hugom Aszszonynak, mint régib Gazdaszszonynak Egyiptomi Kakast, és Tyukot, kivált a’ Kakasnál nem lehet szeb állat. igen nagy, és a’ fejire mintha egy Veres rosát tettek volna, a’ két Hugaimnak pedig hogy meg ne haragudgyanak, kűldők kedves Kriska Hugomnak egy pár fejér foglyot, a mely győnyőrű állat, Susi kedves Hugomnak egy pár fejér Gerlitzét, a’ kőszőnetet pedig tsak akor várom, mikor az ajándékot vészik.
Azon panaszolkodik Őtsém Uram, hogy a’ Ménesiben szép metzetlen Lovat nem kaphat, valahol még edig jártam, az Erdelyi lo nagy betsűletben vagyon., innét kűldhetnék Őtsém Uramnak ha mod
(I. Misszilis levelek: 313)