Azt irja Ked, hogy gyermek korbéli űsmerőseit Ked is el temette valamint én, és hogy a’ teremtésűnk főldgye jó sűkeres volt, adgyunk hálát Istennek a’ ki edig meg tartot, a’ ked élete sokal drágáb az enyimnél, mert a’ ked élete, a’ ked gyermekié és sok Özvegyek Árváké, de Őtsém Uram, nevettem a’ Ked mondását, hogy a’ kenyérben sokatskát hintettek volt előnkbe, vagy nem voltunk nagy étűek, mert abbol igen kimélve enni, hogy tovább tartson, és az élet hoszszabodgyék, az igen subtilis tsalárdság volna.
Kedves Őtsém Uram, már most látom, hogy az Isten szereti Abafáját, mivel Plebanusa vagyon (:de mindenkor el hágy Ked valami kis circumstantiát:) hogy ha a’ régi nagy kő Templomé a’ plebania, vagy más, mert talán tudgya Ked, hogy ot egy kis Nénye fekszik Kednek, kérem Őtsém Uramat, ne sajnálya a’ tiszteletes Plébánus Uramat kőszőnteni, a’ kinek szent imádságiba ajánlom lelkemet, és a’ kinek egy drága litániát kűldők.
Igen kőszőnőm Őtsém Uramnak, hogy meg irta a’ kedves Őtsém Uraimnak esztendejeket, de hogy a’ kedves hugaimét is akartam meg tudni, előre meg nem tudtam gondolni, hogy abban vagyon egy kis indiscretio, de mitsoda kőnyű annak meg botlani, a’ ki a’ szokást nem tudgya, talám botsánotot is várhatok, mert a’ tudatlanul valo tselekedetet nem tulajdonityák véteknek.
Kedves Őtsém Uram ne sajnálja Ked kőszőnteni a’ kedves Angyom Aszszonyt, a’ kinek jo egésséget kivánok, és igen alázatoson arra kérek hogy azt ne bánya mászor, ha ollyan győnyőrű szép kis Vendég erkezvén Abafájára azt nékem, meg irják, ezt szeretem már én, Őtsém Uram, az első leveliben azt irta volt Ked, hogy Sándor Őtsém Uram Szőllösőn vagy Terebesen fog meg házasodni, a’ másodikában, hogy Angyom Aszszony egy kis fiatskával meg szaporitotta a’ Huszár familiát, régen tudom azt, hogy a’ Maros Vize hathatosabb a Szőllősi viznél, azt irja Őtsém Uram; hogy Angyom Aszszony várja Terebesről az Atyait, tudom hogy ot sokszor látta egy Prinyinek a’ temetésit a’ Barátok temploma előtt, tudom a’ historiáját tudgya, lehetetlen, hogy meg ne nevezzem Angyom Aszszonynak a’ Prinyi Urakot a’ kiket esmértem, talám valamelyiket maga is esmérte. Az Őreg
(I. Misszilis levelek: 317)