egy Kép iro, a’ Szűrke lo, a’ fűrjészet, a’ Sűtő ház jol jut eszembe, de kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut Ked eszében, és miért nem felejtette el Ked szászor; a’ sűtő házban valo embertelen tselekedetemet, a’ melyet meg vallom hogy réá nem emlékezem, imár azal tőb rosz tselekedetimet tudom, talám azért inkáb is jutotam Kednek esziben, de bár joért let volna, és ne olyan roszért, a’ melyet már most bánom, mert tudom, és kérem Őtsém Uramat hogy botsása meg, és ne kiványon boszszut állani, de a propos a’ Confirmatiorol azt irja Ked, hogy nem emlékezik hogy meg bérmálták é vagy sem, abban telyes bizonyos lehet Ked, hogy nem, ha Ked olyan gyermek kori dologrol jol emlékezik, és a’ bérmálásrol nem, az a’ bizonyos jele hogy Ked nintsen meg bérmálva, adig nem is lehetet Ked, valamig az Iskolában Kolosvárra Ked nem ment, hogy ne emlékeznék Ked az akori dolgokrol, mind ezekből azt lehet ki-hozni bizonyoson, hogy Ked ha a’ hetedik Szentséget fel vette is, de a’ másodikát még nem, adgyon hálákat Ked az Istennek, hogy edig ki nem vette Kedet, mert a’ bizonyos hogy egy néhány héttel, hoszab mulatása let volna Kednek a’ Purgatoriumba, kérem azért kedet hogy fel venni el ne mulassa, edig is tsudálom hogy az iránt valami kis scrupulusa nem volt Kednek, jaj de talám se az Őtséim, se’ a hugaim nem bermáltattak, adgya az Isten, hogy azt olvassam a’ Ked leveliben, hogy meg van ked bérmálva az egész Familiával.
Kedves Őtsém Uram nem tudtam hogy még tőb háláadással is tartozom a’ Szegény Apánknak, és hogy gratiát nyert volt nékem, de a’ gratia meg nem talált, ha meg talált volna, nem volnék most it talám, de ne tsudáljuk é az Isten rendelésit, a’ ki nem akarta hogy fel talályon, mert ha akarta volna, Purgatoriumba lettem volna is fel talált volna, én ennekelőtte husz esztendővel solicitáltam volt a’ gratiát az it lévő Ministernél, de tsak a’ volt a’ felelet, nec nominetur in vobis, Kedves Őtsém Uram a’ mely Istennek edig gondgya volt réám, ezután sem hágy el, már ezután keveseb rakás kenyérel érem bé mint edig, tsak az Istennek szentelhessem ezt a’ kevés ideig tarto életemet, mi kel egyéb, tsak az Istent kel éheznem és szomjúhoznom, a’ ki az Istennel bé nem éri, az igen fősvény mondgya egy nagy Szent, én it sokal magánosab életet élek, mint egy Mikházi Barát, mert ők egymással társolkodnak, beszélnek. de én nékem nintsen senki is, ha
(I. Misszilis levelek: 319)