egy olyan nagy hatalmas Király, a’ kinek szűntelen valo Udvarloi voltanak, még is azt mondotta, respice in me, et miserere mei, quia unicus, et pauper sum, hát én beszeg inkáb el mondhatom, azt el mondhatom hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper, mert az Istent meg bántanám, mivel az a’ pauper a’ ki minden szűkségestől meg fosztatott, nem is tudom miért szokták mondani, nihil habenti nihil deest, é tsufos mondás, de ezen a’ meg más mondáson az elme meg nyugszik, hogy a’ kinek az elég nem elég, annak soha semmi nem elég.
Kedves Őtsém Uram azon panaszolkodik Ked, hogy savanyo borai termettek, oh mely édesek azok Abafáján, és mely keserűek nékem it az edes borok, a’ ked gabonás házát az idén meg nem szaporithatom, se az asztogokat, mert most akartam volna buzát kűldeni, de az emberek a’ kiknek olyan fekete buzájok vagyon, nem akartak adni, tartván attol hogy elegyes ne légyen más féle buzával, a’ mely kőnyen meg-tőrténik mikor nyomtatnak, mert it nem tsépelnek, hanem Szán forma vastag deszkával nyomtatnak, a’ Szán eleiben két Lovat fognak, a’ ki hajtya a’ szánra űl, hogy nehezeb légyen, és igy egyszersmind a’ buza is ki van nyomtatva, a’ Szalma is igen aprora tőrődik vágodik, mondom vágodik, mert a’ szélyes vastag Szán forma Deszkák egészen bé vannak alol verve kovákkal, a’ mely könnyű dolog, mert a’ deszkák lágy fábol vannak, az egész Országban minden lo, marha, azt az apro jo Szalmát eszi, ugy is már az idén már őszel vetné el ked a’ buzát, azért mihent a’ buza érik, és aratnak Juniusnak a’ közepin, ha azt érem, magam szedek a’ Viola szinű buzábol, akor tudom hogy nem lesz elegyes. a’ hétszer hozo Szőllő magbol sem kűldhetek, venikét kűldhetnék, de nem lehet a’ levélben tenni, hanem a’ magjábol annak idejében kűldők, hanem a’ paquetumba gyapot magot kűldök, a’ melyet a’ kertben el lehet vetni Aprilisnek a’ vége felé, de a’ sok esöt nem szereti. kűldők tisztito seprünek a’ magját, a’ mely kis apro
(I. Misszilis levelek: 320)